Egy levél Andalúziából

Néhány szó rólunk

Néhány éve Andalúziába költöztünk, egy kis falutól Villanueva de Tapia-tól nem messze fekvő elhagyott tanyára. Malaga és Grenade repülőtere tőlünk kocsival kevesebb, mint egy óra alatt elérhető. Ezen a teljesen elhagyott helyen, ahol sem vezetékes víz, sem kút, sem forrás nem volt, kellett megoldani vízellátásunkat is. Ha számba vesszük azt is, hogy tanyánkon vendéglátót terveztünk nyitni, érthetővé válik a kihívás amit fel kellett vennünk. 

Hálózati címünk:
http://ecogite-insolite-andalousie.over-blog.com/pages/Accueil-7594453.html

Fogadónkban mindenkit szívesen látunk, lakosztályban, vendégszobában, vagy mongol jurtában, de itt, a hozott sátort is fel lehet ütni.

A tanyán lévő kút mélyítésekor vizet csak több mint 15 méter mélyen találtunk... de az is sós volt. A hagyományos vízellátásról tehát le kellett mondani.

Andalúziában, mindenki azt mondja, hogy « itt soha nem esik az eső », de ha esik is, nem eleget [1]. Talán hozzáállásunk más volt, de most már tapasztalatból tudjuk, hogy ez nem így van. Még az esősnek minősített Észak Európából (Belgiumból) jövet is meg kellett állapítani, hogy itt a csapadékmennyiség egyáltalán nem elhanyagolható, bár az esőknek az évszakok szerinti eloszlása kevésbé egyenletes.

Már az első évben néhány 15-től 35 mm-es záporunk volt, ami négyzetméterenként 15 – 35 liter vizet jelent. Elhatároztuk tehát a tetőről lefolyó esővíz begyűjtését. Sajnos helyben betontárolókat nem találtunk, így kénytelenek voltunk azt is megépíteni. A tároló téglafalait, kevés meszet tartalmazó cementes malterral tettük vízhatlanná.

Az első télen a 11 köbméteres tárolónk gyorsan megtelt és a tetőről lefolyó víz a túlfolyón elveszett. A 11 köbméteres tárolónkat építés közben igen nagynak találtuk, de a tapasztalat szerint még ez is túl kicsi volt. Az első kísérlet viszont megmutatta, hogy a megoldás az esővíz hasznosításában van. Már annak is nagyon örültünk, hogy háztartási használatra a vizet többé már nem kellett a közeli faluból kiesebb-nagyobb tartályokban szállítani.

Ekkor fedeztük fel Országh tanár úr VÍZÖNELLÁTÓ honlapját, ami számunkra azt is tudatosította, hogy a háztartási igényeken kívül a csapadékok vize teljes önellátást biztosíthat még vendégeink számára is, amiről még álmodni sem mertünk. A VÍZÖNELLÁTÓ lett első számú feladatunk.  Be kell vallani, eleinte nem hittünk abban, hogy az esővízből még ivóvizet is lehet készíteni, bár a többi használatra tudtuk, hogy megfelel. Megfelelő orvosi ellenőrzés nélkül nem mertünk szűrt esővizünkből inni. Ezután még egy évig a szomszédos faluból, üvegpalackokban hoztuk ivóvizünket.

Végül 2008 novemberében fedeztünk fel egy gyógyszertárost, aki ivóvíz elemzést is vállalt. Megkönnyebbültünk, amikor megtudtuk, hogy vizünk minősége megfelel a spanyol ivóvíz szabványoknak [2].

Ha elejétől kezdve hittünk volna a VÍZÖNELLÁTÓ rendszerben, legalább egy évi keserves vízhordást takaríthattunk volna meg. Most már Országh tanár úrral egyetértünk, amikor azt mondja, hogy  « a közeljövőben az esővíz lesz a mindenki által olcsón hozzáférhető egyetlen ivóvíz tartalék ». Sajnos Andalúziában ez már megvalósult.

A család és a vendégek igényeinek a kielégítésére eddig  majdnem 40 m³ víztárolót helyeztünk el. A rendelkezésre álló tetőfelülethez viszonyítva még ez is kevés. Feltehetően a csapadékok egyenlőtlen eloszlása miatt, a tárolók túlfolyóján még sok vizet veszítünk.

Jellegzetes táj Andalúziában

Berendezésünk műszaki adatai

Tetőfelület

Az épület: 75 m², napelemek: 7,2 m², melléképületek teteje: 6 m², vendégház: 25,38 m², ami összesen 114 m² felületet tesz ki.

A tárolók

Több esővíztárolónk van:

• A fent említett 11 m³-es tároló aljára csempéket helyeztünk el. A tetőről lefolyó víz egy ülepítő medencén keresztül folyik a tárolóba.
• Egy 8 m³-es poliészter műanyag tároló. Víztoronynak használjuk, ugyanis a telek legmagasabb pontján van eltemetve. A vizet a 11 m³-es tárolóból egy szivattyú nyomja fel a műanyag tartályba, ahonnan a víz magától folyik le az épületek vízvezeték rendszerébe.
• Egy 12 m³-es poliészter tartalék tároló amit szintén a telek legmagasabb pontján fogunk eltemetni.
• Hat darab, egy 1 m³-es polietilén tároló.
• A vendégház mellett eltemetett 2 m³-es poliészter tároló.

Tehát rendelkezésre áll 39 m³ tároló térfogat, amibe a víz közvetlenül a tetőkről folyik be [3].

A felszerelés

• Egy házi szivattyútelep, aminek az üzemeltetésére egy szélmotor és napelemek szolgáltatják az áramot.
• A szivattyútelep nyomócsövére szerelt, Cintropur márkájú 25 mikronos szűrő, ami a nem ivásra szánt vizet szolgáltatja.
• Az ivóvizet most már egy mikro-szűrőrendszer (5 mikronos előszűrő + kerámia + aktívszén) szolgáltatja a konyhában és a nagy ebédlőben elhelyezett csapokon keresztül.
• A teljes fogyasztást egy központi vízóra méri.
• Két másik vízóra a vendégkonyhák fogyasztását méri.
• Minden jurtában és a vendégházban külön vízóra van elhelyezve.

A 11 m³-es tároló építés közben

Az ülepítő medence

A keletkezett szappanos szürke-víz tisztítása

A vendégszobákból kifolyó szennyvíz kezelése

A szennyvíz egy szalmával teletömött tartályon keresztül egy 500 literes henger alakú beton emésztőbe áramlik. A letisztult víz a túlfolyón egy második, nyitott tárolóba kerül, ahonnan a kertet öntözzük.

A vendégház szennyvize

A vendégházból kifolyó szappanos víz három, növényekkel beültetett tisztító medencén folyik át. Minden medence között 40 cm-t esik a víz. Ez teszi lehetővé azt, hogy a víz minden medencében felfelé áramlik a medencében elhelyezett ásványi anyagokból készített négy szűrőrétegen.  Egy réteg folyami kavicson, vulkanikus kőzeten, majd egy réteg sóderen és a tetejére egy réteg folyami szürke homokon át áramlik. Az ebbe ültetett vízi növényeket egy közeli patak partjáról hoztuk. A tisztított víz egy negyedik medencébe folyik, aminek a vizét kertöntözésre használjuk [4].

A vendégház szennyvizének a tisztítása a francia Eau Vivante egyesülettanácsára

A nem ivásra szűrt esővíz elemzése

Vendégeink véleménye az alomszék használatáról

1. A nálunk eltöltött nyaralás után egy három (3, 6 és 9 éves) gyermekes család elhatározta, hogy házukban a két vécét leszerelteti és alomszékekkel helyettesíti.
2. Egy, 9 és 15 éves gyerekével egyedül élő apa arra kért, hogy gyermekeit tanítsam  meg a vízzel és az energiával való takarékosságra. « Ha a jó tanács nem a szülőtől jön, a gyerekek jobban figyelnek rá » - mondotta. Az apa véleménye szerint a vendégek vízfogyasztásának a mérése nagyon helyes. A vízóra leolvasásával a mindennapi fogyasztás ismertté válik. Néhány tanácsot adtam neki az energia takarékosságról.  A Párizsban lakó apa már hallott az alomszékről, de eddig még nem volt alkalma ki is próbálni. A család részére ez is egy valóságos felfedezés volt, ami még a gyerekeknek is tetszett. Elhatározták, hogy a nyaralás után a vécét a családi kertes házban alomszékre cserélik le.
3. Egy házaspár meglepve tapasztalta, hogy 3 liter vízzel is le lehet zuhanyozni. Ez csak két másfél literes vizes palack tartalma.
4. Egy másik (4 és 5 éves) kétgyermekes család pontosan azért jött hozzánk; hogy gyermekeit a vízzel való takarékosságra rávezesse. Otthon a gyerekek nyitva hagyják a csapot, amíg fogat mosnak, a zuhanyt szappanozás közben nem zárják el és a lámpákat sem oltják el, amikor egy helységet elhagynak. A szülők nagy megelégedésére, nálunk már 3 nap után a gyerekek megértették a vízzel és a villamos energiával való takarékosság fontosságát.
5. Egy nap, egy kétgyermekes család érkezett hozzánk, ahol az apa már régen szerette volna a vécéket alomszékekre lecseréltetni. A tervet felesége és a gyermekek nagyon ellenezték. A terv « ellenzői » meglepődtek azon, hogy még 35 fokos melegben sem terjengett szag és nem volt több légy sem az alomszéknél, sem a komposztketrecnél, mint a szobákban.

A száraz toalettek használatánál, úgy néz ki, hogy a szagok megállítása képezi a legjobb érvet az elfogadásukra.

Alomszék az egyik vendégszobában

Hogyan « vetemedtünk » az esővíz ivására?

Spanyolországba való érkezésünk előtt sem fogyasztottunk már palackozott vizet. Ezután csak annyit vásároltunk, amennyi palack az ivóvíz szállítására szükséges volt. Az első évben ezekben a palackokban szállítottuk a közeli faluból a klórral fertőtlenített csapvizet.

Egy idő után a klórozott víz kellemetlen íze miatt elhatároztuk, hogy ivóvizünket máshonnan szerezzük bek. A falu öregjei szerint, volt a falutól nem messzire egy forrás amelyik régen igen jóízű és friss vizet adott. Ami az ízét illeti, jobb volt, mint a csapvízé. Elhatároztuk tehát, hogy ezentúl azt isszuk, annak ellenére, hogy a forrás mellé helyezett táblán az állt, hogy « a forrás vize nem iható ».

A következő nyáron, forrásunk vize már csak majdnem cseppenként folyt. Más megoldást kellett találni. Szerencsére, kissé távolabb volt egy másik forrás, ami ugyan kissé több vizet adott, de mellette is ott volt a tábla « nem ivóvíz » felirattal. Ez viszont nem akadályozott meg bennünket abban, hogy ivóvizünket innen hordjuk. Különben a helybeliek is ezt tették. A forrás vize kellemes ízű volt, de fogyasztása – legalábbis eleinte – hasmenést okozott, később már nem.

Ekkor jutott tudomásomra, hogy egy közeli város gyógyszertárában ivóvizet is elemeznek.   Forrásunk vizét elvittem elemzésre és kiderült, hogy a nagy számú fekáliás baktérium mellett a nitrát tartalom is a szabványosnál magasabb volt.

Kihasználva az alkalmat, esővizünkből is vittem egy mintát, amit a gyógyszertáros ki is elemzett. Amint azt a fenti táblázat mutatja, vizünk minden tekintetben a legszigorúbb szabványoknak is megfelelt. Nem kellemes kimondani, de több mint két évig cipeltük a rossz minőségű városi- és forrásvizet ivásra, akkor amikor otthon a csapokból kitűnő minőségű ivóvíz folyt, amit nem mertünk meginni. Mindezt azért, mert nem hittük el azt, amit a vízönellátó honlapon olvastunk. Most már tudjuk, hogy kitűnő ivóvizet esővízből bárki egyszerűen és olcsón előállíthat.

Néhány példa a vízproblémákra Andalúziában

Az esővízből előállított ivóvíz « felfedezése » után, kezdtünk a környék vízproblémái iránt érdeklődni. Így tudtuk meg azt, hogy a vidéken a talajvíz szintje nagyon lement és ott is ahol még lehetett belőle kiemelni, az is nitráttal szennyezett volt, vagy sós. A vidék falvainak a többségében a lakosságnak tartálykocsikkal szállítják az ivóvizet.

A mezőgazdasági vízfogyasztás miatt, egyre több andalúziai település marad víz nélkül, néha 15 napon keresztül is.

Egy nyári kirándulás alkalmából elmentünk megnézni a Malaga melletti « Pantano del Agujero » nevű víztárolót. A helyszínre érve a « Pantano del Agujero » felirat ellenére sehol vizet nem láttunk.  Kérdésünkre egy spanyol megerősítette, hogy nincs tévedés, a térképen megjelölt tó mellett vagyunk. Víz helyett egy mély völgy tárult szemeink elé, a mélyén növényzettel. Az ép gátak ellenére, ebben a tárolóban már évek óta nincs víz.

Ez, a gáttal elzárt völgy tároló, elvileg Sevilla és Kordúba városokat és a vidék egy részét volt hívatott vízzel ellátni. Még Franco kormányzó építtette 1979-ben.

Pantano del Agujero

Egy környezetkímélő vakációt terjeszteni hívatott kérdőív vízzel kapcsolatos kérdéseire adott válaszaim

Használ-e csökkentett hozamú zuhanyozó fejet?

Igen, annak ellenére, hogy a vízmelegítőnk percenként csak 5 liter vizet szolgáltat.

Használ-e kétsebességű, gazdaságos vécéöblítőt?

Nálunk nincs vécé. Csak alomszéket használunk, amelyik víz helyett csak faforgácsot fogyaszt. Ezt a hulladékot egy asztalosműhelyből kapjuk ingyen.

Használ-e esővizet?

Igen. Tetőfelületünk minden négyzetméterét az esővíz begyűjtésére hasznosítjuk. Nincs más vízforrásunk. Más lehetőségünk ugyan nincs, de ez szükségleteinket kielégíti. Álladóan van elegendő vizünk.

Van-e szürke-víz újrahasznosító készülékük?

Van. A keletkezett szürke vizet, tisztítás után a konyhakert öntözésére használjuk. Andalúziában ezt az értékes vizet nem pazarolhatjuk el. A tisztított szürke vizet egy medencében tároljuk, ahol az mindig a rendelkezésünkre áll.

Használ-e a fent említett módszereken kívül más rendszert, amivel csökkentheti a vízfogyasztását?

Amint megérkeznek, vendégeinket tájékoztatjuk a nálunk a vízfogyasztásra érvényben lévő előírásokról. Így tudják, hogy itt vezetékes-, forrás, vagy kútvíz nincs. Mindenre – ivásra is – csak esővizet használunk, ami a földalatti tárolókból jön.

A rendelkezésre álló víz, bár elegendő, de mennyisége véges. A víztakarékosság ebből magától adódik. Ha túlzott fogyasztás miatt tartalékaink kimerülnének, vizet messziről, a faluból kellene hozatni, ami sokba kerülne. Az árat végül is a vendég fizeti ki. A vízzel való takarékosság a vendég érdeke is.

Pontosan ezért helyeztünk el vízórát minden lakásban és szobában. Minden vendégünk pontosan mérheti vízfogyasztását. Ezzel megkönnyítjük a vízzel való helyes gazdálkodást. Nálunk a vízzel való takarékossághoz szükséges mozdulatokat mindenki nagyon gyorsan elsajátítja. A mindennapi élmény a legjobb tanítómester. Ez egy jó iskola arra is, hogy vendégeink hazatérve is felelősségteljesen gazdálkodjanak a vízzel.

A mindennapi személyenkénti vízfogyasztás kiszámítása nemcsak egy hatásos adat a fogyasztás csökkentésére, hanem a gyermekek részére egy játékos számtan feladat is. Ez a környezetkímélés mindennapi iskolája.

Vendégeink meglepve tapasztalják, hogy néhány nap elteltével napi vízfogyasztásuk személyenként 20 literre csökken. A konyha naponta személyenként alig fogyaszt 5 liter vizet. Azt is mondom nekik, hogy egy alomszék elhelyezése a család vízfogyasztását kb. 30%-al csökkenti.

A nálunk töltött szünidő többek között a környezetkímélő magatartásba való beavatás.

Véronique
Villanueva de Tapia, 2009 Január 25-én

ELEJÉRE