Sokan azt hiszik, hogy városközpontokban nem érdemes az esővizet begyűjteni és felhasználni. A levegő szennyezettsége miatt az esővíz legfeljebb csak vécéöblítésre jó. Másrészt, jelentős mennyiségű víz begyűjtéséhez, az egy főre eső tetőfelület túl kicsi. A fenntartható vízgazdálkodás alapelveinek a figyelembe vételével, rájövünk arra, hogy az esővíz, még városközpontokban is egy nagyon figyelemre méltó vízforrás mind mennyiségi, mind minőségi téren. Olyan városokban, ahol a természetes víztartalékokból ivóvizet előállítani csak nagy költségekkel lehet, a TELESŐ rendszer a hagyományos vezetékes víz felhasználását előnyösen kiegészíti.
VÍZÖNELLÁTÓ házak fényképeinek a megtekintésére kattintson ide.
Olvasóimnak nagyon ajánlom egy VÍZÖNELLÁTÓ vendégház tulajdonosának, Spanyolországból, Andalúziából írt levelét.
A TELESŐ rendszer működési vázlatának a megtekintésére kérem, kattintson ide.
A KEGYEDI rendszer vázlatának a megtekintésére kattintson ide.
Ez a szöveg 2005-ben jelent meg először a www.eautarcie.com honlapon.
Módosított francia változata megjelent a www.eautarcie.org honlapon:
2009-12-30
Az átdolgozott magyar változat megjelenési dátuma: 2010-05-07
Frissítve: 2016-07-02
Amikor a lakosság vízellátásáról van szó, a fenntartható vízgazdálkodás a rendelkezésre álló összes vízforrás együttes felhasználása nélkül, elképzelhetetlen. Ez különben a fenntartható vízgazdálkodás második számú alaptétele. Azokban a városokban, ahol a vezetékes víz gyenge minőségű, az esővízhasznosítás képezi az igen jó minőségű ivóvíz házi előállításának az alapját, pl. egy olcsó családi fordított ozmózis rendszerrel. Annak ellenére, hogy a tetőkről begyűjtött víz nem elegendő a háztartások fogyasztásának a fedezésére, ez még itt sem egy elhanyagolható mennyiség.
Emlékezzünk a bevezetőben olvasottakra: szennyezett világunkban, ahol a jó minőségű víz egyre egyre ritkábban fordul elő, igen lényeges a fogyasztott víz minőségét a felhasználás igényeihez igazítani. Ez a fenntartható vízgazdálkodás első számú alaptétele. Szigorú értelemben vett ivóvízre csak közvetlen ivásra, ételek, kávé, tea, stb. főzésére van szükségünk. Még a főzésre sem kell feltétlenül baktérium mentes víz, ugyanis a baktériumok főzés közben elpusztulnak. A többi háztartási használatra « ártalmatlan » minőségű víz is megfelel. Ilyen víz kis mennyiségben való elnyelése az egészségre ártalmatlan. (A Balatonban, vagy a tengeren való fürdőzés közbeni vízlenyeléskor nagyobb a kockázat.) A hosszútávon is fenntartható vízgazdálkodáshoz a víznek ez az újszerű, gyakorlati szemlélete elengedhetetlen és alkalmazása sokkal kevesebbe is kerül.
A fenntartható vízgazdálkodás jogi alapja (amikor a jogalkotónak majd erre is gondja lesz) megszünteti a víz, mint eladható árú jellegét. Amint azt már számos európai nagyváros, mint pl. Párizs is megtette, a városi vízművek kikerülnek a magánvállalatok kezéből és újra önkormányzati kézbe térnek vissza. Ez a döntés, nemcsak a város, hanem a lakosság és a környezet érdeke is. Ekkor a szennyező – fizető elv is érvényesíthetővé válik: víz helyett a vízbe eresztett szennyezést adóztatják. Az önkormányzati tulajdonba visszatért vízműveknek többé nem érdeke a víz eladásából hasznot húzni: víz elosztása közszolgálati alapon történhet. A vízadó megszüntetésével a víztakarékosság sem jelent adóbevétel kiesést. A mosó-, mosogató-, tisztálkodási- és takarító szerek adóztatása ezt kiegyenlítené. Ezzel az adóval tulajdonképpen csak a víz szennyezését fizetnénk. Az esővizet szabadon lehet majd hasznosítani. Ez a fenntartható fejlődés egyik tényezője.
Egy ilyen új jogi rendszer a környezetet is jobban védi. Erre csak egy példát hozhatok a sok közül. Egy, a TELESŐ rendszerrel teljesen felszerelt város víztárolóinak (150 liter tároló térfogat / négyzetméter tetővel) az összessége egy hatalmas tároló térfogatot jelent, amiben a záporok, a folyóba való gyors lefolyás helyett víztartalékot képeznek, ami a folyóba csak lassan, használat folyamán kerül. Nagy városoknál ez egy számottevő folyamszabályzó tényező [1].
Társasházak építésénél és felújítása esetén, a tetőt annyi részre osztjuk, ahány lakás van a házban [2]. Minden tetőrészhez egy lefolyó és egy, a pincében vagy alagsorban elhelyezett, külön esővíztároló tartozik.
Minden tároló térfogatát (literben) a négyzetméterben kifejezett tetőrész vízszintes vetületének a 150-szerese adja. Például egy lakás 15 m²-es tetőrészéhez 15x150 = 2 250 literes (kikerekítve 2,5 m³-es) tárolót kell a pincében elhelyezni.
A tárolók mellé kialakított (zárható) fülkében kap helyet a szivattyú és az ivóvíz előállításához szükséges mikro-szűrő rendszer vagy fordított ozmózis készülék. A szűrt vizet egy vékony (műanyag-, vagy réz-) csővezeték vezeti fel a lakás konyhájába, ahol egy külön csap szolgáltatja az ivóvizet. Egy másik megoldás szerint a szivattyúból kijövő víz egy 10 mikronos szűrőn keresztül megy fel a konyhába, ahol vagy egy mikro-szűrő, vagy egy fordított ozmózis fejezi be a szűrést. A lakásba lévő többi vízcsapól városi víz folyna. Az esővízből szűrt víz minősége a legjobb ásványvizek minőségével egyenértékű.
Ez a rendszer különösen azokban a városokban hasznos, ahol a rendelkezésre álló természetes vízkészletek gyenge minőségűek. Az ilyen víz ihatóvá való (drága) [3] tisztítása feleslegessé válik. A vízművek ivóvíz helyett olcsóbb, « ártalmatlan » vizet szolgáltatnának. A házi mikro-szűrők vagy fordított ozmózis rendszerek kereskedelmi árát állami támogatással kellene leszorítani.
A városi esővízhasznosítás ellen rendszerint a következő két érvet hozzák fel. Az esővíz városi légszennyezésből származó gyenge minősége, és az egy főre eső kis tetőterület miatt a TELESŐ rendszer városi alkalmazását a legtöbb szakember nem ajánlja.
A tetőkre eső víz minősége leginkább a felhőket toló szelek irányától függ. Ipari légszennyezést hordozó záporok városokon kívül is eshetnek, mint ahogyan növényvédő szereket tartalmazó záporok is eljuthatnak városok fölé. A városokban begyűjtött esővíz minősége nem nagyon különbözik a falvakban begyűjthető víz minőségétől. Igen nagy városokban több por kerül a tárolókba, ahol iszap formájában lerakódik. Téli időszakokban az esővíz a füstgázokból szénhidrogén maradékokat moshat ki, valamint a víz nitrát és szulfát tartalma kissé nagyobb lehet. Az esővíz minőségével egy másik fejezetben foglalkozunk. A TELESŐ rendszerben javasolt szűrőberendezés mindig a használathoz igazított jó minőségű vizet szolgáltat.
Az igaz, hogy városban a vízönellátáshoz személyenként szükséges 25 – 30 m² tető ritkán áll rendelkezésre [4]. Ennek ellenére a városi tetőkről begyűjthető víz nem elhanyagolható mennyiség és a közhiedelemtől eltérően igen jó minőségű. Egy személy napi ivóvíz szükséglete3 és 5 liter között mozog. Ennek a begyűjtéséjhez 2 - 3 m² tető és egy 300 – 400 literes tároló elegendő.
Ha a lakáshoz tartozó tető felülete személyenként 3 m²-nél nagyobb, az ivóvíz előállításán kívül pl. tisztálkodásra is lehet hasznosítani. Itt viszont, a tároló kiürülése esetére fenn kell tartani a lehetőséget, hogy a városi vízre visszatérjünk.
Az olvasás folytatására nyissa meg a KEGYEDI rendszer a városban c. fejezetet.