A lakossági vízellátás politikája
Esővízhasznosítás BelgiumbanVízpolitika máskéntVízközmű törvényVÍZGAZDA magyar falvakbanA megtisztulás útjaA VÍZGAZDA távlatai2014 február 13-án erről a témakörről tartottam egy előadást Szekszárdon. Az előadás után Venter Marianna szekszárdi újságírónő három kérdésére válaszoltam.
Az adott válaszokat itt tesszük közzé, ugyanis a helyi újság, nem tudni milyen elgondolások alapján, válaszaimat nem közölte.
Fontos megjegyzés. Az itt kifejtett gondolatok egészségügyi szemléletével az orvosok többsége nem ért egyet. Ezzel szemben létezik egy szélesedő kisebbségi orvosi felfogás is, ami a fertőző betegségek terjedéséről egy újszerű, a mindennapi tapasztalatokhoz jobban simuló, szemléletet alakított ki. Az itt olvasható javaslatok ennek a kisebbségi szemléletnek a szellemében lettek megfogalmazva. Viszont az tudományosan ma már vitathatatlan, hogy az alanti javaslatok, a közegészséget, semmilyen körülmények között nem veszélyeztethetnék, sőt kimutathatóan, a lakosság egészségét hatásosabban védenék, sőt javítanák, min a jelenlegi megoldások. Az olvasó azt is megérti, hogy a jelenlegi fenntarthatatlan ivóvíz gazdálkodással ellentétben az itt ismertetett egyszerű megoldások nemcsak sokkal olcsóbbak, hanem vízbázisainkat kímélve hosszútávon is fenntarthatók. Ennek köszönhetően, az újságírónő kérdéseiben felvetett aggódásra egy megnyugtató választ adhatunk: Magyarországon soha nem lesz ivóvízhiány, de csak akkor, ha az itt vázolt vízpolitika megvalósul.
Az alanti cikk dokumentációs oldalunkon jelent meg először 2014 július 5-án.
Frissítve: 2017-05-23
Ivóvíz gazdálkodás Magyarországon
Venter Marianna szekszárdi újságírónő kérdései:
- Mennyire valós veszély az ivóvízhiány? Vannak-e már jelei és melyek azok?
- Magyarországot ez mennyiben érintheti?
- Mit tehetünk ez ellen állami, önkormányzati és egyéni szinten?
A feltett három kérdésre a válasz egyszerű:
Magyarországon nincs vízhiány és amennyiben alkalmazzák a fenntartható vízgazdálkodás a VÍZGAZDA, alapelveit soha nem is lesz. A lakossági vízellátás az önkormányzatok kizárólagos hatáskörébe tartozik, ami azt jelenti, hogy minden önkormányzat már most áttérhet az alant leírt fenntartható lakossági vízellátásra, a jelenlegi törvényes keretek között.
Mi a jelenlegi lakossági vízellátás reménytelennek tűnő helyzetének az oka?
A hosszútávon is fenntartható vízgazdálkodás előtt lévő legnagyobb akadály a 19. század második felében kialakult, un. « higiénikus ideológia ». A közegészségben dolgozó szakemberek többsége ezen, a ma már vitatott, ideológia előírásai szerint gondolkodik. A higiénikus felfogás nem tudomány, hanem egy tudományos köntösbe öltöztetett ideológia a saját dogmarendszerével együtt. Az is tény, hogy ezt az ideológiát egy nagyon nagy hatalommal rendelkező érdekközösség tartja fenn, pontosan a bezsebelt hatalmas profit fenntartására, aminek a fizetése in fine a lakosságot terheli. Kivéve akkor, amikor az önkormányzatok a vízellátás területén másként nem döntenek. Erre szerencsére minden törvényes alap már adott, csak élni kel vele.
Ivóvízhiány a világban
Belgiumban (± 10 milliós lakosság), egy 2006-os felmérés alapján 750.000 ember jelezte, hogy esővízben fürdik. Több mint 100.000 évek óta issza. Jelenleg ezek a számok jóval magasabbak. Az érdekelt családok csak az ivásra és az ételek megfőzésére szánt, személyesen és naponta 5 liter vizet, szűrik házi fordított ozmózis (FO) készülékkel. Az így szűrt víz minősége csak a legjobb palackozott ásványvizekéhez hasonlítható, filléres önköltségi áron.
A médiák által terjesztett rémhírek, ami szerint vagy három és fél milliárd ember nem jut ivóvízhez, igazak is meg nem is. Minden attól függ, hogy mit nevezünk « ivóvízhez való jutásnak ». A szakemberek szerint ez csak akkor valósul meg, ha minden család legalább rendelkezik egy ivóvizet szolgáltató vízcsappal. A terepen a valóság egészen más. A központi ivóvízellátás a föld szegényebb lakossága részére anyagilag nem elérhető. Viszont ez a lakosság ha ivóvízzel nem is rendelkezik, háztartási használatra megfelelő minőségű kút-, forrás-, vagy folyóvize mindig van. Ebből a vízből pedig nagyon olcsó házi szűrőkészülékekkel (pl. mikro-szűréssel) azt a napi és személyenkénti 5 liter ivóvizet könnyen előállíthatja. Erről a továbbiakban még szó lesz. Tehát a nagyon olcsó ivóvízellátás mindenütt megvalósítható, amennyiben a higiénikus ideológia ide vonatkozó előírását mellőzzük, ami szerint minden háztartási használatra szabványoknak megfelelő (és mindig drága) ivóvízre van szükség. Ez az előírás senkinek sem kedvez, csupán a vízzel foglalkozó nagyvállalatoknak.
Az olcsón fenntartható ivóvízellátás Magyarországon is lehetséges
Magyarország vízbázisaiban úgyszólván mindenütt van elegendő víz. Nincs hiány és az alant javasolt műszak megoldások alkalmazásával soha nem is lesz. Tény az, hogy ivóvízbázisaink vize gyakran nem kielégítő minőségű és néha csak viszonylag drága eljárásokkal lehet belőle ivóvizet előállítani. Viszont ezen a tényen nem változtathatunk: ezzel a vízzel kell a lehető legolcsóbban gazdálkodni. Sajnos jelenleg a szakemberek többsége még nem vette észre (vagy nem akarja észrevenni?) azt a kézenfekvő tényt, hogy pl. nitrát- és arzénionoknak a vezetékes vízből való kivonása a lehető legdrágább, és a közegészség védelem szempontjából, enyhén szólva a lehető legkevésbé hatásos megoldása.
A fenntartható ivóvízellátás alapelvei
Itt két alapelvet lehet megfogalmazni.
- A víz minőségét mindig a felhasználás igényeihez kell igazítani.
- Minden rendelkezésre álló vízforrás házi felhasználására egyenlő jogi- és szabályzati előírásokat kell alkalmazni.
A hatóságok jelenleg egyik alapelvet sem alkalmazzák.
A víz minősége és a háztartási felhasználások valós igényei
Amint azt már a fentiekben is jeleztük, egy háztartásban személyenként és naponta legfeljebb 5 liter, a szabványoknak is megfelelő, ivóvízre van szükség: közvetlen ivásra és az ételek megfőzésére. Az összes többi használatra – beleértve a fogmosást és a tisztálkodást is – nem ivóvíz is megfelelő [1].
Amikor pl. egy község vagy város ivóvíz bázisa literenként néhány tíz milligrammal több nitrátot, vagy néhány tíz mikro-grammal több arzént tartalmaz, mint amennyit a szabványok előírnak, akkor az európai előírásokra hivatkozva a szakemberek olyan megoldás, ill. technológia alkalmazását javasolják, ami a vezetékes víz árát nagyon megemeli. Ezzel a vízzel fogják pl. a vécét is öblíteni, a kertet locsolni, és takarítani. Viszont ezeket a technológiákat az európai törvények nem írják elő, csupán azt, hogy a lakosságnak szabványoknak megfelelő ivóvizet kell biztosítani. Azt sem írják elő, hogy minden háztartási használatra ivóvizet kell szolgáltatni. Európai szinten a használt technológia és a vízellátás módjának a kiválasztása a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az alant ismertetett megoldásokat, semmilyen európai törvény nem tiltja.
A kérdés, amit ilyenkor fel kellene tenni, az a következő: Literenként néhány tíz milligrammal több nitrátot, vagy néhány tíz mikro-grammal több arzént tartalmazó víz tisztálkodásra, mosásra, mosogatásra, vécéöblítésre, stb. vajon alkalmas-e?
A válasz erre a kérdésre egyértelműen: IGEN.
Ezt a fogalmat Nyugat-Európában « higiénikus víz » néven ismerik és néhány szakember használatának a törvényes kereteinek a megfogalmazását javasolja. Az ilyen víznek a tulajdonságait « A nem ivásra szánt ártalmatlan víz tulajdonságai » c. fejezet tárgyalja. Az ilyen víz, kis mennyiségben (néhány pohárral) tévedésből való megivása, semmilyen egészségkárosodáshoz nem vezethet. Ellenkezőleg, bizonyos esetekben az immunrendszert erősíti.
Az olyan vizet, amelynek a fogyasztása (ivásra és az ételek megfőzésére) még hosszútávon sem károsíthatja az egészséget, a szakemberek « éltető víznek » nevezik. Ezt sajnos a jelenlegi szabványoknak megfelelő ivóvízről nem állíthatjuk. Az éltető víz bizonyos szempontból szigorúbb, más szempontokból lazább előírásoknak felel meg, mint a törvényesen szavatolt ivóvíz.
A fenntartható ivóvízellátás megoldásai
Amint azt már fentiekben is jeleztük, a törvényes keretek adottak, csak élni kell velük. Az önkormányzat ilyenkor egy fontos döntés előtt áll. Vagy megveszi a méregdrága, külföldi vállalatok által reklámozott technológiát (esetleg a helyi vízművet egy külföldi vállalatnak adja át) és a víz ára a többszörösére emelkedik. Vagy elhatározza, hogy ezentúl a vezetékeken nem ivóvizet, hanem hivatalosan csak « mezőgazdasági használatra alkalmas », de továbbra is olcsó « ártalmatlan minőségű » vizet fog szolgáltatni.
Ekkor a vezetékes víz minősége a körzeti tisztiorvos hatáskörébe már nem tartozik [2]. Viszont az önkormányzat ivóvíz szolgáltatási kötelezettségének is elébe állhat. Megbíz pl. egy
A tisztiorvos természetesen a családi fordított ozmózis (FO) készülékből kifolyó víz minőségét ellenőrizheti de csak a családfő kérésére, ill. beleegyezésével. A családi körben elfogyasztott víz minősége nem tartozhat a hatóságok hatáskörébe, ugyanis ez a magánéletbe való alkotmányellenes beavatkozás lenne. A tisztiorvos ebben az ügyben legfeljebb tanácsokat adhat, amit az érdekelt család vagy követ,vagy nem. Ez pontosan olyan helyzet, mint amit az orvos által felírt gyógyszerek fogyasztása teremt: orvosilag ajánlott, de törvényileg semmi esetben sem kötelező.
helyi vízvezeték szerelőt vagy vállalatot az ivóvízellátás biztosítására az önkormányzat által nagyban bevásárolt FO készülékek elhelyezésével. Ezt a munkát még az önkormányzati tulajdonban lévő helyi vízmű emberei is elvégezhetik. A családi FO készülékeket az önkormányzat anyagi forrásainak és szociális politikájának függvényében, szegényeknek ingyenesen a többieknek önköltségi áron biztosítja. Megjegyzés: Az FO készülékek megvásárlása több nagyságrenddel kevesebbe kerül, mint a vezetékes vízből pl. nitrátot, vagy arzént kivonó készülékek beszerzése.
Az új rendszerben azt a kevés, személyenként legfeljebb napi 5 liter vizet tehát egy FO készülék állítja elő. Ezt a vizet, mindenek előtt ivásra és az ételek megfőzésére fogják használni. Az összes többi háztartási tevékenységhez (tisztálkodás, mosás, mosogatás, takarítás, vécéöblítés, kertlocsolás, stb.) a vezetékes ártalmatlan minőségű vizet használják. Tehát a házban az FO készülék csak egy vagy két csapot táplál, a konyhában és esetleg a fürdőszobában. Ez utóbbi csak akkor szükséges, amikor a családtagok fogmosásra is RO vizet óhajtanak használni.
Különben egy ilyen készülék naponta 150 – 190 liter vizet szolgáltat, ami azt jelenti, hogy amikor a vezetékes víz túl kemény (vízköves) és főleg klórozott, van elegendő FO víz a csecsemő fürdetésére, szépség- és hajápolásra is. Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy liter szűrt víz termelésekor a membrán öblítésére egy FO készülék 2,5 – 3 liter – még mindig tiszta – és iváson kívül minden használatra alkalmas vizet ad ki.
Az FO készülék nemcsak a vezetékes vízből, hanem a kút-, forrás-, vagy folyóvízből is életető vizet szűr; a tetőről begyűjtött esővízből is. Ez a felfogás nem más, mint a fenntartható ivóvízellátás második alapelvének a közvetlen alkalmazása.
Az ivóvíz önköltségi ára az új rendszerben
Az itt közölt számok csupán nagyságrendet adnak. Pontosabb értékeket a készülékek elhelyezésére kiírt önkormányzati pályázatra kapott válaszok adhatnak.
Nézzük meg ennek a döntésnek az árát. A legolcsóbb (15 – 20 ezer forint) FO készülékeket akváriumtöltésre árulják, bár pontosan olyan szűrőelemeket tartalmaznak, mint a legdrágább készülékek. Ez utóbbiak használata nagyobb kényelmet biztosít, bár kissé többe kerülnek. A szűrt víz minősége mindkét esetben azonos.
Az önköltségi ár kiszámítására vegyük a drágább készülék árát: 50.000 forintot. A berendezés, a karbantartás és az üzemeltetés ára tehát maximum:
- A készülék elhelyezése: 50.000 Ft + beszerelés: 5.000 Ft = 55.000 Ft, amit 65.000-re kerekítünk fel.
- Üzemeltetési költségek: Előszűrő- és aktívszén szűrőelem évi cseréje: ± 8.000 Ft. Membráncsere: 12.000 Ft/3 év. Az évi üzemeltetési költség tehát 8.000 + 12.000/3 = 12.000 Ft.
- 10 éves amortizáció: évente 5.000 Ft. Az is igaz, hogy egy jól karbantartott készülék több mint 20 évig is működhet, ekkor az évi amortizációs költség csak 2.500 Ft.
Egy átlagos család naponta 15 – 30 liter ivóvizet használ. Amennyiben ezt a vizet másra (pl. szépség- és hajápolásra, csecsemő fürdetésére) is használják (belgiumi tapasztalat ezt mutatja), a napi fogyasztás 60 literre is emelkedhet. Számításunkhoz vegyünk egy napi 30 literes középértéket, ami évente 11 m³ vizet jelent, aminek a teljes önköltségi ára 12.000 + 2.500 = 14.500 Ft. Tehát a szűrt víz önköltségi ára literenként kevesebb, mint 2 forint. Ez az ár olyan nagyságrendű, mint jelenleg a vezetékes víz ára.
Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy ennek a szűrt víznek a minősége [3] csak a kereskedelemben árult legjobb palackozott ásványvizekéhez hasonlítható. Itt nemcsak pénzmegtakarításról van szó, hanem igen hatásos környezetkímélésről is. A műanyag palackok gyártása, az ásványíz szállítása és kereskedelme vitele energiafaló és szennyező tevékenység. Az üres palackok milliói is jelentős környezetszennyezést jelentenek, még akkor is, amikor esetleg valamiféle újrahasznosítást eszközölnek.
Számos szakember azt állítja, hogy az ásványi sókat nem tartalmazó FO víz a szervezet ásványi só egyensúlyát felborítja, amit a tudományos világ egy növekvő része vitat. Érthetetlen tehát, hogy pl. Magyarország az egyetlen európai tagállam, ahol az FO (Nyugat-Európában RO) készülékekbe egy « vissza -sózó patron » beépítését kötelezővé tették. Nyugat-Európában az ilyen patronoknak a beépítését a kereskedőtől külön kérni kell és fizetni érte. Ott tiszteletben tartják azt az alapelvet (alkotmányos jogot), ami szerint a fogyasztott víz minőségének a megválasztását a fogyasztó határozza meg.
Az FO készülékkel a csapvízből szűrt víz nem « ásványi só mentes », mint azt egyesek állítják. Még legalább 30 mg/liter ásványi sót tartalmaz. A kereskedelemben árult, és a diétával foglalkozó szakemberek által javasolt, legjobb ásványvizek ennél kevesebb ásványi sót tartalmaznak. Ami az ivóvízben lévő ásványi sók szerepét illeti, érdemes elolvasni a témakörrel foglalkozó szakemberek ellentmondó érvelését.
A fenntartható ivóvíz gazdálkodás fent említett második alapelve alapján minden rendelkezésre álló vízforrást egyenlő jogi- és szabályzati alapon kell hasznosítani. Könnyen kimutatható, hogy nincs fenntartható vízgazdálkodás, teljes esővíz hasznosítás nélkül. Tehát az ártalmatlan minőségű vezetékes víz mellett, vízigényeinek kielégítésére minden család más vízforrásokat is felhasználhat, mint az eső- kút-, talaj- forrás-, vagy folyóvíz.
A tetőre eső csapadékok vize egy jelentős mennyiségű, olcsó és vitathatatlanul a rendelkezésre álló legjobb minőségű vízforrás. Háztartási felhasználásra alkalmasabb, mint az összes többi víz. A TELESŐ rendszerrel begyűjtött és kezelt esővízből még jobb minőségű ivóvizet lehet készíteni, mint pl. a vezetékes vízből – és olcsóbban is. Alacsony vízkő tartalmánál fogva lágy víz, ami tisztálkodásra (de mosásra, mosogatásra és főzésre is) alkalmasabb és nagyobb kényelmet nyújt, mint a többi víz. Aki soha nem fürdött esővízben, haját nem mosta vele, ezt a kényelmet el sem tudja képzelni. Nem is szólva a jelentős (minimum 50%-os) szappan-, mosó- és mosogatószer megtakarításról, valamint a vízkő vezetékekben, csapokban és háztartási gépekben való lerakódásának, a nagyon is drága következményeiről.
A vegyileg nem fertőtlenített víz még külsőleges használata is, egészségvédelemben egy jelentős tényező. Belgiumban a TELESŐ rendszert a családok százezrei használják, nem csapvíz takarékosságra (bár az is megvalósul), hanem bevallásuk szerint elsősorban a család egészségének a megőrzésére. Ebben a témakörben ajánlatos a rendszert bemutató, néhány perces videót, valamint az « Esővíz hasznosítás Belgiumban » c. fejezetet megnézi, ill. elolvasni.
Néhány szó az ivóvíz minőségéről
A fordított ozmózis használatát számos szakember kifogásolja. Az egyetlen ellenérv, amit hallani, olvasni lehet, a FO víz gyenge ásványi só tartalmára vonatkozik. Sajnos ezen a téren számos, tudományosan indokolatlan tévhit kering. Ennek elemzésére érdemes elolvasni az « Ásványi anyagok az ivóvízben: barát vagy ellenség? » c. fejezetet. Amikor azt halljuk, hogy az FO készülék a vízből « az összes, szervezetünk számára nélkülözhetetlen ásványi sót kivonja », érdemes elgondolkozni az alanti mért tényeken.
Amikor egy RO készülék pl. 600 mg/liter ásványi sót tartalmazó csapvizet kezel, akkor a szűrt vízben még 30 – 50 mg/liter ásványi só marad. Összehasonlítás szempontjából, a kereskedelemben árult legdrágább palackozott ásványvizek teljes ásványi sótartalma 15 és 40 mg/liter között mozog. Másrészt szervezetünk, az ivóvizünkben lévő ásványi sókat nem építi be. Ezek a vizelettel 20 percen belül távoznak. Szervezetünk, ásványi só szükségleteit, táplálékunkban lévő, szerves vegyületekbe beépült ásványi anyagokkal (chelatált kationokkal) képes csak ellátni. Ezt tudván, megrendeléskor jobb a fordított ozmózis készülékbe beépített un. « utósózó patront » eltávolíttatni. Ez csupán azokat a teljesen felesleges ásványi sókat viszi vissza a szűrt vízbe, amit a membrán onnan eltávolított. Utósózó patronnal a szűrt víz minősége erősen leromlik.
A fenntartható ivóvízellátás várható következményei
A javasolt rendszerben, a lakosság, nem egészségkárosító vegyileg fertőtlenített, hanem a legfinomabb ásványvizek minőségével egyenértékű ivóvizet fogyaszt, ami a közegészséget hatásosabban védi, mint a jelenlegi rendszer.
Az új rendszer elhelyezését európai pályázatból is lehet finanszírozni. Ekkor a családi szűrőberendezések elhelyezése akár ingyenes is lehet. A családokat csupán a szűrőbetétek cseréje terheli. Az « ártalmatlan minőségű » (hivatalosan « mezőgazdasági felhasználásra » szánt) vezetékes víz hosszútávon is olcsó marad. A helyi vízmű nem kerül nagy külföldi vállaltok kezébe, így a víz nem válik eladható árúvá.
Amint az már említettük, a nagyon energiaigényes és rendkívül környezetszennyező palackozott ivóvizek fogyasztása erősen lecsökken. Köztudott tény az is, hogy a lakosságnak egy növekvő hányada nem vezetékes vizet iszik, hanem drága palackozott vizeket. Az FO víz minősége jelentősen jobb, mint a legtöbb, a kereskedelemben árult palackozott vizeké. Egy család, ahol pl. naponta két palack ásványvizet fogyasztanak, az FO készülékkel évente minimum 15.000 forintot takarítana meg. Nem is szólva a szépségápolásra, hajmosásra és a kisgyermekek fürdetésére felhasználható « életető minőségű » vízről.
Az arzén- és nitrát kivonó méregdrága technológia mellőzésével az önkormányzat hatalmas összegeket takarítana meg, aminek csupán egy kis részével is, a közületileg megvásárolt fordított ozmózis berendezéseket akár 50 – 80 %-os árkedvezménnyel is tudná a lakosság rendelkezésre bocsájtani. Nem is szólva a berendezések elhelyezésével és karbantartásával keletkező helyi munkahelyekről.
Utószó
A hosszútávon is fenntartható lakossági vízellátás érdekében a jelenleg mindenütt uralkodó, de idejét múlt alapelvet, ami szerint minden háztartási tevékenységhez ivóvíz szükséges, el kellene felejteni.
Amint elfogadjuk azt a tényt, hogy iváson és az ételek megfőzésén kívül, minden háztartási tevékenységre « ártalmatlan » és az ivóvíz szabványokat nem szükségszerűen kielégítő, víz is megfelel, a fenntartható és olcsó ivóvízellátás nemcsak az államnak, az önkormányzatoknak, hanem a lakosságnak is hatalmas összegeket takarítana meg, miközben a közegészséget is hatásosabban védené.