Összefoglaló

Egy, ma még szokatlan, egyéni út

A VÍÖNELLÁTÓ rendszerrel, műszaki szempontból – a vízgazdálkodás terén – a háztartás függetlenségét valósítjuk meg. A rendszer bármelyik, egy kis kerttel (min. 100 m²) rendelkező, családi házban könnyen elhelyezhető. Megvalósítása nem annyira műszaki jellegű feladat, hanem inkább rugalmas és nyitott hozzáállás kérdése. Készen vagyunk-e arra, hogy a vízről alkotott megszokott szemléletünket feladjuk? A VÍZÖNELLTÓ sokkal több, mint egy műszaki berendezés: ez lehet a gondolat függetlensége felé vezető úton az egyik első lépés. Egyben ez egy politikai állásfoglalás is, amivel fokozatosan kilépünk a fogyasztói társadalomból, elhagyjuk a « mindent a szemétládába » dobó és « mindent a szennyvízcsatornába » eresztő felfogást. Kilépünk az « eldobásra kész » termékekkel agyontömött, és az egyéni felelőtlenséget törvényerőre emelő társadalomból.

Fontos megjegyzés: Egy VÍZÖNELLTÓ házban, bár környezetünket a legmesszebbmenően kíméljük, a környezetvédelem oltárán a « korszerű » kényelmet nem áldozzuk fel.

A rendszer működési elve

Egy ilyen házban a család elsősorban, vagy kizárólagosan azt a vizet használja, ami a felhőkből a tetőre esik. Kezelés és megfelelő szűrés után, az esővíztárolóból kiemelt víz a háztartásban, fontossági sorrendben: ivásra, főzésre, tisztálkodásra, mosogatásra, mosásra, takarításra és esetleg kertöntözésre szolgál. A használat nyomán keletkezett szennyvizet, megfelelő kezelés után, a kert talajába vezetjük vissza. A későbbiekben azt is látni fogjuk, hogy végső fokon a szennyvizeket nem tisztítani kell, hanem azokat teljes mértékben valamire hasznosítani. A házban a hagyományos vécé helyét az alomszék foglalja el. Az alomszék a száraz toalettek harmadik nemzedéke. Franciaországban és Belgiumban az alomszék több ezer családi házban helyettesíti már a vécét. Az alomszéket használó családok túlnyomó többsége jómódú, és sokszor fényűző házban lakik. Az ilyen száraz toalett által nyújtott kényelem nem kisebb, mint amit egy hagyományos vécé ad, de más természetű kényelem. Ára, egy vízöblítéses vécé árával kb. egyenértékű.

A rendszer környezeti behatásai

Mindent összevetve egy VÍZÖNELLÁTÓ háznak a vízi környezetünkre semmilyen behatása nincs, mintha ott sem lenne: a vizet nem szennyezi, a természetes víztartalékokból semmit sem vesz fel. A tetőre eső víz, használat és tisztítás után igen tisztán a kert földjébe szivárog.

Megjegyzés: A VÍÖNELLÁTÓ ismeretében egyes, agyonreklámozott környezetvédők nagyon részleges megoldásain csak csodálkozhatunk, ahol egy vizelde elhelyezését, amivel valamennyi vizet lehet megtakarítani, mint « nagyon környezetkímélő » megoldást mutatnak be (Forrás: Imagine [a belga zöldek folyóirata] N°57, 2006 szeptember – október, 9. old.). Ha a vécéöblítésre szánt vízzel akarnak hitelesen takarékoskodni, a belga zöldek legalább megemlíthették volna a száraz toalettek esetleges használatát. Az is igaz, hogy az alomszék használói között a politikai « zöldek » nagyon ritkán fordulnak elő.

A VÍZÖNELLTÓ ill. a VÍZGAZDA tudományos alapelveinek a széleskörű alkalmazása olyan kedvező környezeti behatásokat vonna maga után, amelyek a legderűlátóbb környezetvédelmi terveket is magasan meghaladnák. Az alapelvek most építendő új városnegyedekben is maradéktalanul alkalmazhatóak. Az ilyen városnegyedek kevesebb vizet fogyasztanának és sem a folyókat, sem a talajt többé nem szennyeznék.

Vízben igen szegény, aszályos és száraz vidékeken VÍZGAZDA alapelveinek a maradéktalan alkalmazása feltehetően az egyetlen, hosszútávon is járható út. Mi csak reményünket fejezhetjük ki az iránt, hogy a politikai és gazdasági döntéshozókat befolyásoló vízügyi szaktekintélyek egyszer talán majd megértik a VÍZGAZDA alapelveit és magukévá is teszik. Ez nagy előrelépés lesz a valóban fenntartató vízgazdálkodás felé [1].

[1]
Olyan helyeken, mint pl. Marokkóban, a Szahara szélén, ahol minden liter víz aranyat ér, a vécékből kifolyó fekáliás vizet még most is növényekkel tisztítják, miközben a termelt szennyvíz 80 százaléka párolgással elvész. A maradék 20 százalék, a tisztított vízben lévő bélféreg peték miatt mezőgazdasági felhasználásra veszélyes. A VÍZGAZDA rendszer alapelveinek az alkalmazásával a sivatag szélén nagy változások lennének lehetségesek. Az alomszékek bevezetésével egy sivatagi kisváros vízfogyasztása 25 – 30 százalékkal csökkenne. A lakosság által termelt szappanos, szürke szennyvizet a mezőgazdaságban maradéktalanul, gyakorlatilag minden kezelés- és egészségügyi veszély nélkül fel lehetne használni. Az alomszékek által termelt komposzt a termőföldek humusz tartalmának a növelésével a talaj víztároló és megőrző képességét is feljavítaná, ami jelentősen lecsökkentené az öntözővíz szükségletet és a felhasznált növényvédő szerek mennyiségét. Ezeken a vidékeken a termelhető élelmiszer mennyisége a rendelkezésre álló víz mennyiségétől függ. A VÍZÖNELLTÓ rendszer bevezetésével a termelésre használható földek felszíne jelentősen növekedne.

Spanyol vízügyi szakemberek 2000-ben Brüsszelben, egy európai vízügyi kongresszuson világosan kifejtették azt, hogy földalatti víztartalékaik végén járnak. Évtizedek óta több vizet használnak, mint ami a csapadékokból a talajba beszivárog. A VÍZÖNELLÁTÓ rendszer ismeretének hiányában sajnos ekkor egyetlen kézzelfogható megoldást nem tudtak javasolni. A VÍZÖNELLTÓ rendszer bevezetése itt is gyökeres és igen kedvező változásokhoz vezetne. 2000-ben, Barcelona lakossága által használt víz teljes egészében a Földközi Tengert szennyezte és szennyezi ma is. Ez a víz viszont igen komoly hiánytényezőként jelent meg a környező vidék mezőgazdaságában. Az általam javasolt szelektív szennyvíz kezelés és a hozzájuk tartozó biotömeg kezelő (alomátitató) telepek bevezetésével, a ma szemétnek minősített hulladékok és a városi fekália együttes kezelésével hatalmas mennyiségű humuszképző mezőgazdasági komposztot lehetne készíteni, ami a földek öntözővíz szükségleteit nagyon lecsökkentené. Másrészt, a fekáliás víz külön begyűjtésével és komposzttá alakításával egy egészen új helyzet jönne létre. Az általam javasolt szelektív szennyvíz begyűjtés és kezelés, valamint a fekáliás vizet kezelő alomátitató telepek bevezetésével, a ma szemétnek minősített hulladékok és a külön begyűjtött városi fekáliás víz együttes kezelésével hatalmas mennyiségű humuszképző mezőgazdasági komposztot lehetne készíteni, ami a földek öntözővíz szükségleteit nagyon lecsökkentené. A termelt szappanos (szürke) szennyvíz maradéktalanul és gyakorlatilag minden kezelés- és egészségügyi veszély nélkül a mezőgazdaság rendelkezésére állna. Javaslataimhoz csak a belga delegáció vezetője szólt hozzá, amiben kifejtette azt, hogy « Országh professzor által előterjesztett javaslatot ne tekintsék a belga delegáció hivatalos álláspontjának ».

Még a sivatag közepén is esik annyi csapadék, ami megfelelő begyűjtő- és tároló berendezés segítségével legalább az ivóvíz szükségleteket fedezné. Ezt a gondolatot a későbbiekben még tárgyalni fogjuk. Nem túlzás azt állítani, hogy ezzel a rendszerrel a sivatagon átvezető utak mentén valóságos mesterséges oázisokat lehetne – viszonylag kis befektetéssel – létrehozni. Tengervíz hiányában itt még a szakemberek által ma mindenütt javasolt méregdrága és sok energiát fogyasztó fordított ozmózis rendszerek sem használhatók.

Kína északi részén, geológiai okokból, a természetes talajvizek arzénnel szennyezettek (ilyen vidékek Magyarországon is vannak). A lakosság ivóvízzel való ellátására a Kínai Kormány 2001-ben pályázatot írt ki, amelyen csak ivásra és főzésre szánt víz termelésére a TELESŐ rendszert legolcsóbb változatát mutattam be, mint egy igen hatásos megoldást. A többi háztartási felhasználásra javaslatom szerint a kevés arzént tartalmazó víz is megfelelt volna. Pályázatomat a kínai szakemberek vizsgálat nélkül elvetették. Egy amerikai (mamut)cég adott el a kínaiaknak több méregdrága membrános vízkezelő berendezést, ami a vezetékes vizekből az arzént kivonja. A több mint 15 dollár/m³ (2001-es) önköltségi áron előállított vizet most vécéöblítésre is használják.

A VÍZÖNELLTÓ rendszer gazdasági behatásai

Külvárosi kertes családi házak esetében a szennyvízcsatorna hálózat teljesen felesleges, sőt bizonyos esetekben még a vezetékes vízhálózat kiépítése is. Az igen drága szennyvízcsatorna hálózat kiépítése és a még drágább szennyvíztisztító állomások elhelyezése a keletkezett szennyvízzel való fenntartható gazdálkodást nem oldja meg. Ezzel szemben a környezetet továbbra is terheli. Nem is beszélek az energia-fogyasztásról és a berendezések karbantartási és felújítási költségeiről.

A VÍZÖNELLTÓ alapelveinek alkalmazásával a házak tetejéről begyűjtött víz itt a szükségletek 80 – 100 százalékát fedezné. A megfelelő toalettek (alomszék, vagy gazdaságos vécéöblítő) elhelyezésével a háztartások vízszükséglete a jelenlegihez képest 25 – 30 százalékkal csökkenne. A termelt, fekáliától mentes, szappanos szürkevizet a kertekben vagy öntözésre lehetne hasznosítani, minden előzetes kezelés nélkül, vagy egy szórórendszer segítségével és a kert talajába szivárogtatni. Ez az elemi vízkezelő berendezés sok esetben nem kerülne többe, mint a jelenlegi szennyvízcsatornára rákötő csővezeték ára. A rendszer semmilyen karbantartást nem igényel: elhelyezése után « el lehet felejteni ».

Ezekben a külvárosi negyedekben (és a falvakban is) az úttestekről lefolyó vizet egy likacsos betonlapokkal borított « vízveszejtő » beton árkokbalehetne vezetni, ahonnan a szennyvizet nem tartalmazó víz a talajba szivárogna.

Ott, ahol a természetes víztartalékok szennyezettek, a vezetékes vízhálózat nem ivó- hanem gyakorlatilag ingyenes « ártalmatlan » minőségű vizet szolgáltatna, amit a háztartásokban iváson és főzésen kívül mindenre fel lehetne használni. Ivásra és főzésre esővízből lehetne minden házban olyan « éltető » vizet igen olcsón előállítani, aminek a minősége a legjobb ásványvizek minőségével egyenértékű. Egy személynek naponta legfeljebb 5 liter ilyen minőségű vízre van csak szüksége. Az ilyen ivóvíz önköltségi ára literenként 3- 5 forint (2015).

A VÍZÖNELLTÓ rendszert használó családok egyetlen liter szennyvizet a csatornába nem öntenek, a földalatti vízkészleteket sem szennyezik. Elvileg számukra nem lehetne többé « víz- és csatornadíj » (ennek érdekében a törvényeket is módosítani kellene). A természetes víztartalékokra való nyomásuk erősen lecsökken. A házak tetejére, a járdákra és úttestekre eső csapadék vize maradéktalanul a talajba megy vissza, a földalatti vízkészletek szennyezése nélkül..

A családi házanként elérhető közösségi megtakarítás – a jelenleg javasolt megoldásokhoz képest, belgiumi becslések szerint, 10.000 € közületi befektetés és kb. 100 – 150 € évi kezelési költség. Nem is beszélve a berendezések felújítására szánt pénztartalék létesítéséről.

A VÍZÖNELLÁTÓ rendszer tudományos alapjai

A VÍZÖNELLÁTÓ rendszer több mint 20 éves egyetemi laboratóriumi tudományos kutató munka gyümölcse. A tudományos tervezeten a Lubumbashi (Kongó) Egyetem Alkalmazott Tudományok Kara és a belgiumi Université de Mons együttműködéssel dolgozott. A kifejlesztett műszaki megoldásokat éveken át a terepen végzett kísérletekkel ellenőrizték. A rendszer számos eleme Belgiumban és Franciaországban ma már évek óta háztartások százezreinek a mindennapi gyakorlatát képezi.

Felvilágosítás

A VÍZÖNELLÁTÓ rendszerrel kapcsolatos kérdésekre az orszagh.jozsef@skynet.be címről villámpostával válaszolok.

Minden magyarul vagy franciául írt levélre lehetőségeimhez képest a lehető leggyorsabban válaszolok. Eszperantóul is értek és rövidebb válaszokat ezen a nyelven is adhatok. Ha a feltett kérdések bővebb magyarázatra szorulnak, válaszomat francia vagy magyar nyelven adom meg.

Angol nyelven megadott kérdésekre csak fordíttatás után válaszolhatok, tehát némi késére kell számítani. Angol nyelvű olvasóimat kérem, kérdéseiket munkatársam: André Leguerrier eko-logis@sympatico.ca villámpostai címre küldjék Kanadába.

Az olvasás folytatására kérem nyissa meg az Országh József bemutatása c. oldalt.

ELEJÉRE