A száraz toalettek egyre szélesebb elterjedése nyomán, használatukat már nem lehet nem tudomásul venni. Viszont az is igaz, hogy vannak még emberek, akik a száraz toaletteket úgy mutatják be, mint egy « szükség megoldást » ott, ahol még kiépített szennyvízcsatorna még nincs. Ezen az úton a vécé, mint « egészségünk őrangyala » jelenik meg, aminek az egyetlen cseremegoldása a « latrináknak » becézett pottyantós árnyékszék.
Az alanti szövegben az érem másik oldala is láthatóvá válik. A vízöblítéses vécé elrettentő környezeti mérlege nyomán előtűnnek azok a cseremegoldások, amelyek hosszútávon is fenntarthatók. Rájövünk arra is, hogy a száraz toalett nem egy szükségmegoldás, hanem – városokon kívül – a 21. század vécéje. Jelenleg a száraz toalettek harmadik nemzedékét képviselő alomszéket nem a fejlődésben lévő országok-, sem a nyomortanyák lakói, hanem elsősorban a világ legfejlettebb országaiban lakó értelmiségi középosztály legjobban tájékozott családjai használják.
Franciául tudó olvasóimnak ajánlom egy belga hölgy Andalúziában létesített vendégfogadójának a rövid történetét ahol a viszonylag tehetős vendégek vécé helyett alomszéket használnak, esővízben fürödnek és esővizet isznak.
A szöveg első változata a www.eautarcie.com honlapon 2003-ban jelent meg.
Az átdolgozott francia szöveg megjelenési dátuma a www.eautarcie.org honlapon: 2009-10-09
Az átdolgozott magyar szöveg megjelenési dátuma a www.eautarcie.org honlapon : 2010-12-10
Frissítve: 2017-08-28
A száraz toalettek helyes használatának a megismerésére az alanti, elméleti jellegű fejezet elolvasása kikerülhető. Idő hiányában jobb először a gyakorlati tanácsokat, tartalmazó részt elolvasni. Viszont a dolgok « miértjének » a megértéséhez az alanti fejezet hozzásegít. Ebben a fejezetben a kereskedelemben árult száraz toalettek környezeti behatásait elemezzük.
A környezetvédők szerint, egy jó száraz toalett használata a környezettudat egyik csúcsát képezi. Ez így is van. Többségük tehát a száraz toalettek általános használatát sürgeti, ami viszont nem egy valósághű megközelítés. Az emberiség növekvő hányada nagy városokban lakik és fog lakni, ahol a jelenleg ismert száraz toalettek nem használhatók. Ami nem jelenti azt, hogy elhelyezésüket – ahol ez lehetséges – ne szorgalmazzuk. A legjobb száraz toalett működésének az elvét, városokban is lehet alkalmazni. Ehhez természetesen a « mindent a szennyvízcsatornába » rendszert fel kellene számolni. Kertes, családi házas peremvárosokban és falvakban, viszont a száraz toalettek használata nemcsak a környezetet védi igen hatásosan, hanem a legolcsóbb megoldás is.
A környezetvédők érvelése két megállapítás körül forog: a vízöblítéses vécék (a későbbiekben ezeket csak vécének nevezzük [1]) által elpazarolt nagy mennyiségű víz és az így keletkezett környezetszennyezés. Anélkül, hogy ezeket tagadnánk, sajnos ki kell mondani, hogy ez a két ellenérv a vécék által okozott károknak csak egy viszonylag lényegtelen része. A legnagyobb kár azzal jön létre, hogy az ürülékünkben lévő igen értékes szerves anyagokat a szennyvíztisztítás lerombolja és szennyezéssé alakítja át.
Száraz toalettek gyártóival és azokat áruló kereskedőkkel folytatott hosszú vitáim folyamán arra jöttem rá, hogy a harmadik ellenérv nem ismerése nemcsak műszaki- és tudományos tévedések forrása, hanem a száraz toalettek elterjedésének is az egyik akadálya. Gyakran gondoltam a francia közmondásra, ami szerint « a pokol jóindulattal van kikövezve ». Ez a mondás jellemzi legjobban a kialakult helyzetet.A jelenlévő akadályokat három osztályba csoportosíthatjuk:
A kereskedelemben árult száraz toalettek viszonylag kényelmesek, nagyon hasonlítanak (nem véletlenül) a vécékre, viszont eléggé drágák. Amint azt a továbbiakban látni fogjuk, környezeti mérlegük nagyon is vitatható. Mielőtt a közvélemény rá nem jön a jelenlegi környezetkárosítás eredetére, a « mindent a szennyvízcsatornába » felfogásra még szép napok várnak.
A száraz toaletteket gyártó és értékesítő emberek szerint a vitatható környezeti mérlegű toalettjeik használata indokolt. Szerintük « Jobb egy kevésbé környezetkímélő toalettet használni, mint a vizet a vécében pazarolni ». Erre a gondolatra még visszatérünk
A fekáliát és a vizeletet szét kell választani
Egy brüsszeli építészcsoport által rendezett nyilvános előadáson [4] egy dán száraz toalett tervező azzal indokolta a vizelet és a fekália szétválasztását, hogy « az állatok sem vizelnek szükségszerűen a fekália mellé » tehát teljesen « ésszerű » a kettő szétválasztása. Ez a magyarázat természetesen vitatható.
Szerintem becsületesebb lenne a szétválasztás valódi okát egyszerűen kimondani: műszaki szempontból a vizelet külön tartályba való begyűjtése teszi lehetővé a toalett évente csupán egyszeri vagy kétszeri ürítését. A külön tartályba begyűjtött vizelet, ürülékünk tömegének a 90 százalékát képezi. A szilárd széklet viszonylag kis helyen tárolható és ürítésére ritkábban van szükség. Ezekben az un. « skandináv toalettekben » a csésze úgy van kialakítva, hogy a vizelet egy külön tartályba folyjon. A fekália egy másik tartályban gyűlik össze, ahol a legtöbb esetben vagy elektromos ellenállással, vagy más energiaforrással megszárítják. Így ezeknek a toaletteknek a használata semmiben sem különbözik a hagyományos vécé használatától. A kitűzött célt elérték: a használó ürülékétől megszabadult, ez utóbbi szemei elől eltűnik. Ezután úgy tehet, mintha az ürülék kezelésének a problémája nem is létezne; lelkiismerete tiszta. Amikor a begyűjtött fekáliát nem szárítják meg [5], akkor azt egy nagyon ötletesen kialakított, több köbméteres tartályban, rácson « komposztálják ». Ezt nevezik belső komposzt rendszernek. Zárt tartályban, a talajtól teljesen elválasztva nehéz egy humusztermelő folyamatot létrehozni. Ezekben a tartályokban, nemlélegző folyamatok jelenhetnek meg, amelyek a szerves nitrogént ammónium nitrátra bontják le. Az igazi komposztkészítés csak a talajjal közvetlenül érintkező kupacban, vagy rétegben történik. A talajban élő lények, mint a giliszták, baktériumok, bogarak és gombák a humusz képződésében nagyon fontos szerepet játszanak. A tartályban kialakuló nemlélegző folyamatok az ürülékben lévő szerves nitrogént a humuszképződés folyamatából részlegesen kivonják. A keletkező nitrát- és ammónium ionok ezután, mint szennyezés jelenhetnek meg a környezetben. A külön tartályba begyűjtött vizelet felhasználására még visszatérünk. Erről a kényes környezeti ártalomról még a környezetvédő szakemberek sem beszélnek. Úgy tesznek, mintha nem is létezne.
Sajnos a skandináv toalettek által nyújtott kényelemnek ez a környezeti ára. Ne is beszéljünk ezeknek a toaletteknek a kereskedelmi áráról (± 5000€ + beszerelés).
Műszaki szempontból a vizelet szétválasztása egy másik probléma forrása: a szagok megjelenése, ami igen bonyolult és drága berendezések kidolgozására kényszeríttette a mérnököket. Amint azt majd az alomszék működésénél látni fogjuk, la szagok megelőzésének a kulcsa pontosan a vizelet, az ürülék és a növényi alom együttes jelenlétében van. A vizelet és a széklet szétválasztásakor keletkezett szagok elvezetésére bonyolult, energiaigényes és drága berendezéseket kell elhelyezni. Ennek az egyik legjellegzetesebb példája a Clivus Multrum amelyiknek az elhelyezéséhez a házat gyakorlatilag át kell alakítani, vagy a házat már a toalett köré kell építeni. A fekália begyűjtésére az alagsorban vagy a pincében egy tartályt helyeznek el. A szagokat egy csőrendszer vezeti el, amihez a padlózatot, a mennyezetet és a tetőt át kell törni. A tetőre elhelyezett, állandóan működő ventilátor [6] az egész rendszerben alacsonyabb légnyomást létesít, ami a keletkezett szagokat a rendszerben tartja.
Egy ilyen skandináv toalettet nagyon kell akarni. Először is az ára, ami 2006-ban 5.000 € felett volt, jelenleg még többe kerül. Ehhez jönnek még az elhelyezési költségek. Mibe kerül egy pince-helység kialakítása a tartály befogadására? Ezután még legalább két mennyezetet kell áttörni és a tetőt is; egyrészt a fekáliát és a vizeletet elvezető, másrészt a vizeletet a külön tartályba juttató, valamint a szagokat a tetőre kivezető csöveknek. Még egy naponta 24 órán keresztül működő ventilátort is be kell szerelni. Ez utóbbi évente 100 – 200 € értékű elektromos energiát fogyaszt. Ha most a jóindulatú használó megismeri a berendezés teljes környezeti behatásait, csalódás vár rá.
A második hibás elmélet a szárított fekáliát « humusznak » minősíti
A kereskedelemben árult száraz toalettek túlnyomó többsége az előbbiekben leírt rendszer szerint működik [7]. A kereskedők által bemutatott szép színes katalógusokban és hirdetésekben a vizelet kezeléséről vagy nem esik szó, vagy nagyon kevés. A szakértőt legjobban az lepi meg, hogy az elektromos ellenállással, vagy más módszerekkel kiszárított fekáliát « komposztnak » nevezik. A fekália és a vizelet szétválasztásával a helyes komposztkészítés sokkal körülményesebb. A fekáliához hozzáadott tőzeg még nem indítja be a humuszképződést. Ez sem megoldás.
A humuszképződés folyamatának a hiányos ismerete nemcsak a száraz toalettek tervezőinek és árusítóinak a « kiváltsága ». Számos vízkezelési szakember, egyetemi tanár kollégával való eszmecseréim folyamán megdöbbentett részükről (mély tisztelet a kivételeknek!) a víztisztítás teljes környezeti mérlegének, a különböző komposztrendszerek, valamint a talajtani ismeretek hiánya. Pedig ilyen ismeretek nélkül a hibás víztisztító rendszerek, vagy száraz toalettek tervezésének nagy a valószínűsége.
A harmadik helytelen vélemény szerint tartályba begyűjtött és tárolt vizelet, minden környezeti ártalom nélkül, a kertben is hasznosítható
A külön tartályba begyűjtött vizeletben, a mindig jelenlévő természetes enzim [8], a szerves nitrogént szervetlen nitrogénre alakítja át. A vizeletben lévő nagy mennyiségű urea, vagy karbamid enzimes hidrolízise folyamán ammónium ionok keletkeznek. Ez az oka a biliben tárolt vizelet erős ammónia (NH3) szagának. Ürülékünkben lévő szerves nitrogén kb. 80 százaléka, a vizeletben van. Ezzel válik érthetővé a vizelet helyes kezelésének a fontossága, amikor a száraz toalettek környezeti behatásait vizsgáljuk.
Levegő jelenlétében az ammónium ionok részben nitrát ionokká oxidálódnak. Kisebb mértékben, mérgező nitrit NO2- ionok is keletkeznek. A tartályban tárolt vizelet, viszonylag elég gyorsan, tömény ammónium nitrát NH4NO3 oldattá alakul, amiben még nitrit ionok is vannak. A skandináv toalettek tervezői a tárolt vizeletet, 8-szoros hígítás után, a kert öntözésére tanácsolják.
A nyolcszoros hígítás után felvetődik a kérdés a toalett által megvalósított víztakarékosságról. A hígított vizeletnek a kertben való felhasználásakor a tárolás alatt keletkezett ammónium ionok NH4+ a talajba szivárognak [9], és amit a növények fel nem vesznek, az a földalatti vízrendszerbe kerülhet. A vízben megjelenő ammónium-, nitrit-, és nitrát ionok földalatti vízkészleteink minőségét veszélyeztetik. A tárolt vizeletben lévő ammónium nitrát a kertben pontosan úgy viselkedik, mint egy műtrágya: a terméshozamot növeli, a talaj természetes humusztartalmának a rovására. Hosszútávon a talaj állagát tönkreteszi. A laza talajból könnyen elmosható futóhomok, a kötött talajból nedvesen ragacsos, szárazan pedig kőkemény, repedezett talaj keletkezik.
Hatásait figyelembe véve, a tárolt és hígított vizelet kerti felhasználása pontosan olyan következményekkel jár, mint a hígtrágya mezőgazdasági értékesítése. Ez annál is inkább igaz, hogy a toalettben tárolt és szárított fekália szintén a kert földjébe kerül, ahol a talajban, pontosan a magas nitrogén tartalma miatt, a humusz szénkészleteit mozgósítja. A talajtannal foglalkozó szakemberek ezt nevezik « szénéhségnek ». Bár a kerti fölművelésre a hígtrágya felhasználási szabványai elvileg nem érvényesek, környezeti behatásai ezzel még nem elhanyagolhatóak. Az EU szabványai szerint, hígtrágyával évente és hektáronként legfeljebb 200 kg nitrogén lehet a földekre vinni. Egy ember, ürülékével évente kb. 5 kg nitrogént termel. Ennek a nitrogén mennyiségnek a szabványok szerinti felhasználásához személyenként legalább 250 m2 kert lenne szükséges. Ekkora felszín családi kertekben ritkán áll rendelkezésre. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a 200 kg nitrogén hektáronkénti (európai törvényes előírás) határértékét számos szakember túl magasnak tartja, ugyanis ilyen értékek mellett a földalatti vizek nitrát szennyezése még növekedik.
A negyedik helytelen felfogás szerint a száraz toalettek legfőbb erénye a víztakarékosság és a vízszennyezés csökkentése
Skandináv toalettek esetében a tárolt vizelet hígításához felhasznált víz a takarékosságot jelentősen csökkenti. Az is igaz viszont, hogy a háztartásokban felhasznált víz 25 – 35 %-a vécéöblítésre szolgál. A fentiekben azt is láttuk, hogy azok a toalettek, amelyek a vizelet és a fekália szétválasztásával működnek, közvetlenül és jobban szennyezik a környezetet, mint a vécék. Ebből viszont helytelen lenne azt a következtetést levonni, hogy a vécék környezetkímélők. Környezetkárosítás szempontjából a vízöblítéses vécé és a skandináv toalettek közötti választás olyan, mintha a pestis és a kolera között kellene választani.
Ezen a szinten egy nagyon gyakori tévhitet kell szétoszlatni, ami szerint egy hatásos víztisztítás a vécé által okozott környezeti károkat megszünteti. Ez egyáltalán nem igaz. A VÍZGAZDA második főtétélének az értelmében « emberi vagy állati ürüléket tartalmazó vizet, tisztítani nem szabad ». Hiányosan felvilágosított környezetvédők egyik legsúlyosabb tévedése a növényi víztisztításba vetett vak hit. Egy jó száraz toalett, pl. alomszék, használata esetén a család által termelt szappanos szürke-víz kezelésére a növényi víztisztítás teljesen felesleges, száraz vidékeken pedig, határozottan káros.
A fenti elemzés nyomán az olvasó joggal kérdezheti: ha a vécé használata káros, és a kereskedelemben árult száraz toalettek is károsítják a környezetet, akkor mit tegyünk a földünk és saját jövőnk érdekében?
Erre a fogós kérdésre csak akkor tudunk választ adni, ha:
Az élővilág által létrehozott értékes « életanyag » nem hulladék, hanem az élővilág nélkülözhetetlen erőforrása. Ennek az állati- és növényi eredetű életanyagnak minden kilogrammja, amit a humuszképződés folyamataiba vissza nem vezetünk, az élőrendszerek működési erejét csökkenti, a földi élet feltételeit rontja, és a környezetet szennyezi. Az életanyag rombolása, többek között a szén, a nitrogén, a foszfor és a víz természetes körforgását töri meg.
Mit nevezünk növényi és állati életanyagnak?
Növényi életanyag | Állati életanyag |
Fák, levelek, ágak, növények, gyümölcsök, szalma, széna, polyva, törek, szárak, csutkák, kérgek, rőzse, szecska, stb. Ehhez tartozik még minden cellulózban gazdag hulladék is, mint a papír, karton, gyapot, pamut, természetes rostok, cefre, növényi olajok, stb. | Hullák, dögök, tetemek, emberi- és állati ürülék, vizelet, tollak, gyapjú, szőrme, bunda, bőr, csontok, stb. |
Szénben gazdag, nitrogénben szegény, cellulóz alapú anyagok. | Nitrogénben gazdag, szénben szegény aminosav (fehérje) alapú anyagok. |
Magas szén/nitrogén (C/N) arány, ami 300-at is elérhet. | Alacsony szén/nitrogén (C/N) arány, ami 7 alá is süllyedhet. |
E két fajta életanyagnak a termőtalaj képződési folyamataiba való helyes és együttes visszavezetése nélkül földünkön nem lehet sem fenntartható vízgazdálkodás, sem fenntartható élelmiszer termelés.
Ezzel szemben: A rendelkezésre álló összes életanyag világméretű mozgósítása a humusz képzésére és a szárazföldi élőrendszerek talajainak az újraélesztése nemcsak a klímaváltozásokat lassítaná, vagy állítaná meg, hanem az emberiséget véglegesen kivezetné a világméretű vízproblémákból. Ezeken kívül elegendő élelmiszert biztosítana minden ember számára.
Egy világméretű életanyag tervezet (magyarul? projekt) végrehajtása nem kerülne többe, mint amit ma az ivóvíz problémák megoldására a szakemberek kérnek. Egy ilyen életanyag tervezet két nemzedék leforgása alatt (kb. 50 év) megvalósítható. Megvalósításának az első 5 éve után már igen jelentős eredményeket, javulást láthatnánk.
A jelenlegi világméretű vízválság eredetét az életanyag gazdálkodás hiányában, ill. az azt érintő helytelen döntéssorozatban kell keresni. Az élővilág egyensúlyát a világméretű életanyag rombolás, többek között « energiatermelés » és « szennyvíztisztítás » ürügyén bontotta meg. Még az annyit emlegetett klímaváltozás és üvegházhatás is részben ennek köszönhető.
Sok tekintélyes szakember véleményével ellentétben, az emberi ürülékben lévő életanyag egyáltalán nem egy « elhanyagolható mennyiség ». Az emberiség által termelt ürülék értékes szerves anyagában lévő nitrogén, a mezőgazdaságban ma használt nitrogén 40 %-ával egyenértékű [10]. Ez a hatalmas mennyiségű értékes szerves anyag jelenleg elvész, vagy víztisztítás folyamán nitrát szennyezéssé alakul. A földön élő nagy termetű állatok életanyagában az ember, a szarvasmarhák és a sertések után, a harmadik helyet foglalja el (ez a sorrend a rendelkezésre álló információtól függően kissé változó). Az élővilág fenntartható működéséhez, az egyre nagyobb tömeget képező emberiség ürüléke nélkülözhetetlen. Az ürülékben lévő szerves anyag víztisztítás ürügyén való szétrombolása kollektív öngyilkosságnak minősíthető. Ebben az értelemben a fekáliás (fekete) víz tisztítása, bármilyen módszerrel is történik, a fenntartható gazdálkodás alapelveivel összeegyeztethetetlen [11].
Ennek a gondolatnak a bővebb kifejtése a humusz jelentőségét ismertető fejezetben olvasható. Ez is hozzátartozik a VÍZGAZDA alapelveihez.
A fent meghatározott alaptörvény tiszteletben tartására olyan műszaki megoldásokat kell alkalmazni, amelyek az állati- és növényi eredetű életanyagot együttesen a humuszképződés folyamataiba hatásosan visszavezetik. Ennek a megvalósítására, a továbbiakban leírt alomszék használata képezi az egyik lehetséges megoldást.
Ideje lenne az ürülékünkről alkotott felfogásunkat felülvizsgálni. Egyszer s mindenkorra meg kell érteni azt, hogy az emberi- és állati ürülék nem egy egészségre veszélyes hulladék, amit minden áron el kell tüntetni. Ellenkezőleg: ez az állati életanyag az élővilág szerves része, amit a víz, a szén, a nitrogén és a foszfor nagy természetes körforgásaiba vissza kell vezetni. Élelmiszerünk a földből ered; tehát amivé válik, ürülékünket is a földbe kell visszavezetni, de nem akárhogyan, hanem a talajban lejátszódó élettani folyamatok figyelembe vételével. Ennek hiányában, földünk életében helyrehozhatatlan károkat okozhatunk.
Az olvasás folytatására nyissuk meg Az ürülék(hez)től való (v)iszonyunk c. fejezetet.