DeutschVÍZÖNELLÁTÓEnglishVÍZÖNELLÁTÓEspañolVÍZÖNELLÁTÓFrançaisVÍZÖNELLÁTÓMagyarVÍZÖNELLÁTÓNederlandsVÍZÖNELLÁTÓ
Site d'information basé sur les travaux de Joseph Országh Site d'information basé sur les travaux de Joseph Országh Site d'information basé sur les travaux de Joseph Országh
Eautarcie EAUTARCIE Eautarcie- Joseph Országh
CímlapBevezetésVÍZGAZDA: a fenntartható vízgazdálkodásEsővízhasznosításSzennyvízkezelésSzáraz toalettekVízönellátó a városban és a nagy világbanA biotömeg és a víz együttes kezeléseGondolatok a vízügyi politikárólFüggelék VÍZÖNELLÁTÓ Fenntartható vízgazdálkodás a világban
Szennyvízkezelés
Szürkevíz-tisztítás

Szürke-víz kezelő rendszerek kiépítése

Növényi szennyvíztisztítás

KEGYEDI rendszer a kereskedelemben

Az alanti szöveget az építkezők legalább olyan haszonnal olvashatják, mint a szakemberek. Az adott tanácsok alapján ezeket a vízkezelő rendszereket kertes házában, esetleg néhány mesterember (kertépítő, kőműves, vízvezeték szerelő) segítségével, bárki kiépítheti.

Gondot csak a szennyvízkezelési szabályzatok alkalmazásával megbízott hivatalnokok esetleges tudománytalan és nem rugalmas hozzáállása okozhat. Megfelelő információval a nézeteltérés elsimítható. A jelzett rendszerek tudományos alapjait megismerve, rugalmas gondolkodású hivatalnokok rájönnek arra, hogy az európai víztörvények ezeket nem tiltják.

A KEGYEDI rendszer teljes változatának a vázlatát itt tekintheti meg

A szöveg először a www.eautarcie.com honlapon jelent meg 2003-ban.

Az átdolgozott változat, francia nyelven a www.eautarcie.org honlapon 2009-09-30-án jelent meg.

Az átdolgozott magyar szöveg megjelenési dátuma: 2010-09-10

Frissítve: 2016-08-25

A szürke-víz kezelő rendszerek kiépítése

A szennyvízkezelő rendszerek környezetvédelmi hatásfoka

A háztartási szennyvizek kezelésének a tanulmányozásánál a tárgyilagos elemző egy meglepő következtetésre jut: a különböző műszaki megoldások környezetvédelmi hatásfoka a megvizsgált berendezések árával fordítottan arányos. Ez alól az itt leírt rendszerek sem képeznek kivételt: a legolcsóbb és legegyszerűbb rendszerek a leghatásosabbak. Amikor egy rendszer bonyolult műszaki megoldásokat igényel, könnyen átfordul a környezetromboló kategóriába. Ennek a legszemléletesebb példáit a ma mindenütt előírt, nagyon drága és bonyolult elektromechanikai víztisztító rendszerek szolgáltatják. Ezek minél hatásosabban működnek, annál jobban szennyezik és rombolják a környezetet. A fekáliás vízben lévő, igen értékes szerves anyagoknak víztisztítás ürügyén való szétrombolása, a tisztított vízzel és a tisztítási iszappal évente és személyenként, többek között kb. 25 kg nitrátot juttat a környezetbe [1].

[1]
Ha a megengedett legmagasabb nitrát koncentrációt vesszük figyelembe, ez a mennyiség 500.000 liter, nitrátot nem tartalmazó vizet tesz ihatatlanná. Nem is beszélve a fekáliában lévő szerves foszforról (személyenként és évente kb. 1 kg, amiből a víztisztítás kb. 3 kg foszfátiont szabadít fel). A szétrombolt fekáliából és vizeletből annyi komposztot lehetne készíteni, mint amennyi a vécét használó személy élelmét megtermelő földdarab megtermékenyítéséhez elegendő lenne. A vécében elpazarolt víz, pedig annak a földdarabnak az öntözését is nagy mértékben fedezné. Minden vízöblítéses vécét használó személy, a hagyományos víztisztítás segítségével, évente a saját élelmiszer termelését rombolja le és alakítja szennyezéssé. Ez a vízöblítéses vécé szomorú ökomérlege.

Az itt leírt ökomérleg csak akkor érvényes, amikor a fekáliás (fekete) víz valamilyen módszerrel tisztításra kerül. A VÍZGAZDA második főtétele értelmében ilyen vizeket semmilyen körülmények között tisztítani (sem talajra kiönteni, vagy talajba szivárogtatni) nem szabad. Innen adódik az a megállapítás, ami szerint a legrosszabb, amit a szennyvizekkel tehetünk, az a tisztítás.

A VÍZGAZDA hat főtételének az ismeretében tudjuk azt, hogy a fekáliás (fekete) vizet és a szappanos (szürke) vizet külön kell kezelni. Falvakban, a hosszútávon is fenntartható szennyvízkezelés felé két lehetséges út vezet:

Ezekkel a megoldásokkal falvakban mindkét esetben el lehet kerülni a nagyon költséges csatornahálózat kiépítését. A fekete-víz az összes szennyvíznek alig 20 %-át teszi ki. Ezenkívül a gazdaságos öblítővel felszerelt vécék még kevesebb fekete-vizet termelnek, aminek a szippantása kevesebbe fog kerülni, mint a csatornadíj. A csatornahálózat kiépítése csak az önkormányzatok hatáskörébe tartozik. A jelenlegi jogi- és szabályzati körülmények között a csatornázást minden kistelepülés képviselő testülete elutasíthatja. Ezzel nemcsak az önkormányzat, hanem a lakosság költségeit is nagyon lecsökkenti.

A legolcsóbb és leghatásosabb megoldás

A vízöblítéses vécék alomszékekre való lecserélése után a termelt szennyvíz mennyisége (és a vízszámla is) kb. egy harmadával csökken. A háztartásban termelt szappanos szürke-vizet minden kezelés nélkül a kert öntözésére lehet felhasználni. Itt természetesen öntözésről és nem locsolásról van szó. A víz nem a növények leveleire, hanem a tövükben a talajra kerül.

Néhány levelezőnk levelezőm elmondása szerint, ha a termelt szennyvizet tárolni akarjuk, az szagártalom nélkül csak egy, a kertben elhelyezett nyitott és nem túl (maximum 1 méter a közepén) mély tároló medencében lehetséges. A tároló lehet betonból, fémből, vagy műanyagból is. Van, aki szürke-vizét egy műanyag fóliával bélelt gödörben tárolja. A kellemetlen szagok megelőzésére, valamint a víz tisztulásának a serkentésére tanácsos még a medencébe egy díszmedence buborékoltatót is elhelyezni [2].

[2]
Ilyen buborékoltató készüléket barkácsoló áruházakban kb. 10---15 €-ért árulnak. Fogyasztásuk 7 és 10 Watt között van.


A természetes fény és a levegő hatására, a szürke-víz – még növények nélkül is – magától tisztul. Egyesek azt is jelezték, hogy amikor a medencébe vagy két-három hétig (pl. a család távolléte alatt) nem kerül friss szennyvíz, a medence vize teljesen letisztul. A természetes fény hatására nemcsak a vízben lévő baktériumok csapódnak ki, hanem a szappan- és mosószer maradékok is. A koagulált szennyezés leülepedik és a medence fenekén spontán erjedéssel vízre és széndioxidra bomlik. Az esetleges maradék iszapot, évente egyszer, a kerti komposztba kell tenni. Mások úgy döntöttek, hogy a tároló medencében csak fürdővizet és a mosógép vizét tárolják. A zsíros mosogatóvizet közvetlenül a növények tövébe, vagy egy lefolyástalan növényi árokba öntik ki. A cél, természetesen nem a víz tisztítása, hanem öntözésre való felhasználása és a környezetkímélés.

Kertöntözésre főleg nyáron van igény. Télen és esős időben, ha szennyvizünkkel nem akarunk foglalkozni, egy lefolyástalan, a kertben kialakított, mélyedésbe is kiönthetjük. A mélyedés egy nedves zónává alakul, ahová pl. bambusznádat, nyár- vagy fűzfát is ültethetünk. Ezek a növények nagy mennyiségű vizet képesek elpárologtatni. A nedves zónát burjánzó, igen gazdag dísznövény csoport kialakítására is fel lehet használni. Itt határt, csak a kertész képzelő ereje képez. Félreértések elkerülése végett ismétlem: az itt leírt megoldások csak fekáliát és vizeletet nem tartalmazó szappanos vízzel működnek tökéletesen [3], bár fekáliás víz kerti mélyedésbe, vagy növényekkel teli árokba való egyszerű kiöntése is sokkal jobban kíméli a környezetet, mint a leghatásosabb, és kötelezővé tett igen drága víztisztító berendezések. Falvakban a környezet károsítása és rombolása akkor veszi kezdetét, amikor az első liter szennyvizet a csatornába kiöntik. Ez a megállapítás is nagyon szemléletesen mutatja azt, hogy a ma érvényben lévő víztisztítási szabályzatok, nem a környezetet, sem az állam, az önkormányzatok, és a lakosság érdekeit védik, hanem kizárólagosan a víztisztítási ipar piacát.

[3]
A fürdővízbe, főleg sok-gyermekes családoknál, kis mennyiségű vizelet is kerülhet. Ez a mennyiség a rendszer működését nem zavarja. Probléma csak ott jelentkezik, ahol a zuhanyzót fürdés közbeni rendszeres vizeldének használják.

A szürke-vízben lévő szennyező anyagok, (szappan- és mosószer maradékok) a levegő-, és a talajban magától kialakuló baktériumtenyészet hatására, maradéktalanul vízre és széndioxidra bomlanak. A mosószerekben lévő kénvegyületek (szulfátok, szulfonátok), a talajban mindig jelenlévő kalciumionok segítségével, oldhatatlan szulfátok (mint a gipsz) alakjában kicsapódnak. Ugyanez történik a foszfátot tartalmazó mosószerekkel is. A talajba vitt foszfátionok, oldhatatlan kalcium foszfát alakjában csapódnak ki és a növényeket táplálják. Itt tehát az igen olcsó és hatásos foszfát tartalmú mosószerek (pl. a Tomi kristály – ingyenes reklám) fogyasztása a környezetre előnyössé válik. A szürke-vízben túl kevés a nitrogén arra, hogy számottevő nitrát szennyezést okozzon. Azt a nagyon kevés nitrogént, amelyik a mosogatóvízzel való öntözés után esetleg megjelenik, a növények gyorsan felveszik.

Érdemes megjegyezni, hogy a szürke-víz medencében való tárolását Magyarországon a törvény megengedi, sőt más kezelés hiányában elő is írja. Ezt nevezik Magyarországon « zárt rendszernek ». Egy szürkevíz-tároló medencében ülepített és derített víz a kiöntési szabványoknak is megfelel. Sajnos itt a szürke-vízre is a fekáliás vízre szabott szabványokat alkalmazzák, annak ellenére, hogy nitrogén hiányában a helyes talajba szivárogtatással itt semmilyen környezeti ártalom nem jön és nem is jöhet létre. A tudományosan nem indokolható talajterhelési illeték csak Magyarországon létezik (ez tehát egy hungaricum). Más európai tagállamban ilyen nincs.

A szürke-víz kerti felhasználásával párhuzamosan, az alomszék « termelésének » a kerti- és konyhai hulladékokkal való komposztálása, a talaj feljavítására és termékennyé tételére igen értékes szerves adalékot teremt. A kerti komposzttal táplált talajon termel növények kevesebb növényvédő-szert igényelnek. A háztartásban rendszeresen használt szereket a kerti növények nem veszik fel. Azok a talajban lassan maradéktalanul lebomlanak. Természetesen itt is jobb, a gyártásuknál kevesebb ártalmat okozó környezetkímélő szereket használni. Ennek ellenére, a talaj még a legolcsóbb szintetikus szereket is lebontja.

Nagyon fontos adat: a mosó- és mosogató szerek csak akkor okoznak környezeti ártalmat, amikor azokat, szennyvízcsatornába eresztik. Az a néhány óra, amit a víz a szennyvíztisztító állomáson eltölt, kevés arra, hogy ezeket a szereket ártalmatlanná tegye. A tisztított szennyvíz a háztartási- és gyógyszer maradékokkal a folyókban nagy károkat okoz. Amikor a fekáliás vizet komposztálják és a szürke-vizet a talajba szivárogtatják ezek a szennyező anyagok a környezetben semmilyen kárt nem okoznak és nem okozhatnak.

Belgiumi tapasztalat: A rendszert használó, igen környezettudatos családoknál, akik meghozták azt az áldozatot, hogy vécéjüket alomszékre cserélték, nincs többé környezetszennyezés, és a szennyvíz kezelésére sem kellene egy fillért sem elkölteniök. Sajnálatos módon a ma érvényben lévő törvények alkalmazásával Belgiumban ezeket a családokat, amikor szürkevíz-tisztító berendezésüket be nem tiltják, csatornadíjjal a mások szennyezésének a kifizetésére kötelezik. Ott így alkalmazzák az európai szennyező-fizető elvet.

A KEGYEDI rendszer alapváltozata

Ezt a változatot, ami az előzőnél kissé költségesebb, csak ott lehet használni, ahol a tisztított vizet jó körülmények között a talajba lehet szivárogtatni. A legolcsóbb megoldáshoz képest, előnye az, hogy a termelt szennyvízzel nem kell foglalkozni. A rendszer semmilyen karbantartást nem igényel: elhelyezése után « el lehet felejteni ».

Akik szürke-vizüket nem akarják kertöntözésre hasznosítani, elvileg minden kezelés nélkül a talajba szivárogtathatnák. Sajnos az Egyesült Államokban végzett ilyen irányú kísérletek a szórórendszerek dugulásához vezettek. Talán ezért hagytak fel ott a szürke-víz egyedi kezeléséhez végzett kísérletekkel.

Ezen a ponton vettük át az Université de Mons Természettudományi Karán a szennyvízkezelési kutatásainkat. Laboratóriumi kísérleteink alapján kiderült, hogy a dugulást, nemlélegző (anaerob) erjesztéssel meg lehet előzni. Ez képezi a KEGYEDI rendszer alapváltozatának a tudományos hátterét, amit még egy középiskolás tanuló is könnyen megérthet és kísérletileg ellenőrizhet.

A termelt szürke-vizet tehát egy hagyományos földalatti emésztőbe vezetjük [4].

[4]
A vízkezelési szakemberek véleményével ellentétben szürke-víz egyedi tisztítása esetén zsiradék fölöző tartályt a szürkevíz-emésztő elé elhelyezni nem szabad.

Amikor azt a talajviszonyok megengedik, az emésztett szürke-vizet minden környezeti károsodás nélkül a talajba lehet szivárogtatni. Hagyományosan erre, Magyarországon szikkasztót használtak. A szakemberek inkább a szórócsövek elhelyezését javasolják. Saját tapasztalatom szerint a legolcsóbb és legegyszerűbb megoldás egy szórógödör kialakítása. A szóró rendszerek elemzésére még visszatérünk.

A KEGYEDI rendszer alapváltozata tehát egy emésztőből és egy szórórendszerből áll. A következőkben a rendszer alapelemeit ismertetjük.

A szürkevíz-emésztő

Szürkevíz-emésztőnek a kereskedelemben kapható emésztők is megfelelnek. Amint azt már említettük, a szürke-víz erjesztéséhez kétkamrás emésztő jobb eredményeket ad, bár az egykamrás is megfelel. A két kamra között a víz az egyikből a másikba alul áramlik át. Kétkamrás emésztőt két egykamrás, kisebb emésztő összekapcsolásával is lehet helyettesíteni.

Helyes működéshez, a betáplált víz átfutási ideje két- vagy három hét. Az emésztőt tehát ennek a függvényében kell méretezni. Az emésztő teljes térfogatát a család által naponta termelt szürke-víz mennyiségének a 15- vagy 20-szorosa adja. A 20-as szorzószámot olyan családoknál alkalmazzák, ahol a mosógép minden nap legalább egyszer üzemel. Az emésztő szennyezési terhét, a háziasszony mosogatási szokásai is nagyban befolyásolják. Egyesek mosogatás előtt a lábasokat és tányérokat egy nyeles gumi tányér nyalóval megszabadítják a rajta lévő ételmaradékok nagy részétől. A mosogatóból kifolyó víz szennyezési terhét ezzel lényegesen csökkentik. Az ételmaradékok természetesen a komposztra kerülnek (vagy az állatokat táplálják). A 15-ös szorzószámot környezet-tudatos családoknál alkalmazzák.

Hogyan lehet megállapítani a család napi szürke-víz termelését? Ezt csak ott lehet pontosan megmérni, ahol a fogyasztott vizet sem vécéöblítésre, sem kertlocsolásra, sem autómosásra nem használják. Belga háztartások átlagos szürke-víz termelése személyenként és naponta 82 liter. Ez állítólag az európai tagállamokban mért legalacsonyabb érték. A KEGYEDI rendszert használó belga családoknál végzett méréseink szerint ez az érték 25 és 100 liter között mozgott. Az átlagérték 60 liter/nap/személy.

A szürkevíz-emésztő működése

Az emésztőbe jutó szürke-víz majdnem mindig meleg, vagy langyos. Ennek következtében egy szürkevíz-emésztő hőmérséklete 2 – 3 fokkal magasabb, mint amit a hagyományos emésztőkben mértek, amelyekbe a fekete-víz mindig hidegen kerül. A magasabb hőmérséklet a baktériumok tisztító munkáját nagyon felgyorsítja. Méréseink szerint 14 és 21 napos emésztés után a betáplált szürke-víz KOI-ben (kémiai oxigén igény) kifejezett szennyezési terhének a 60 – 80 százaléka leépül. Az emésztőből kifolyó víz még zavaros és kellemetlen szagú, de a talajba szóró rendszert már nem tömi el.

A különböző családoknál az emésztőből kifolyó szürke-víz KOI értéke 120 és 250 mgO2/l között mozgott. Belgiumban az egyéni víztisztító berendezések kiöntési szabványai szerint a maximális érték 180 mgO2/l [5].

[5]
Három hét után a tisztítási sebesség erősen csökken. A negyedik héten a KOI csökkenése alig 5%. Az ötödik héten a javulás nem haladja meg a 2 %-ot. A mérési hibákat figyelembe véve, a 180 mgO2/l szavatolt eléréséhez legalább háromszor, vagy ötször akkora emésztőket kellene használni. Ezzel szemben a 180 mg-os szabványnak semmilyen tudományos alapja nincs. Ez az érték szürke-víz esetében, a kiöntési technika függvényében, vagy nagyon magas, vagy túl alacsony. Egyáltalán nem kezelt (pl. 500 mg-os KOI) szürke-víz talajba szivárogtatásának a környezeti behatása a nullával egyenlő. Ezzel szemben még egy kevesebb, mint 50 vagy 80 mg-os KOI értékű szürke-víz is egy folyóba való beöntés után károkat okoz. Fekáliát is tartalmazó szennyvizek esetében egy 100 mg-os (tehát hatásosan tisztított) KOI értékű víz folyóba öntése, még komolyabb károkat okoz. Az egyáltalán nem tisztított fekáliás víz gyökér-téri zónába való beszivárogtatása kevés szennyezést juttat a talajvízbe. Ugyanez a víz, tisztítás után már lényegesen nagyobb nitrát szennyezést okoz a talajvízben. A kiöntési szabványok határértékeinek meghatározását szemmel láthatóan semmilyen környezeti behatás tanulmány nem előzte meg. A határértékeket a víztisztító berendezéseket gyártó vállalatok által javasolt számértékek alapján írták elő. A törvényhozó tudománytalan megközelítését semmi jobban nem jellemzi, mint az a teljesen érthetetlen döntés, ami szerint a kiöntési szabványok folyóba eresztéskor, és talajba szivárogtatás esetén, azonosak. A másik teljesen érthetetlen döntés szerint az egyéni (egyedi) víztisztító berendezések kiöntési szabványai között sem a nitrogén-, sem a foszfortartalom nem szerepel. Talajba szivárogtatás esetén, a nitrát ionok okozzák a legnagyobb károkat. A folyóba való kiöntéskor a nitrát- és a foszfát ionok együttes hatása a vízi életet valósággal megfojtja. Ez az eutrofizáció. A jelenlegi szennyvízkezelési törvények nagyon messzire vannak a terepen megfigyelhető és mérhető valóságtól. Ez különösen akkor szembetűnő, amikor fekáliát nem tartalmazó szürke-vizet kell kezelni. Itt az érvényben lévő törvényeknek a terepen mért és megfigyelt valósághoz semmi közük nincsen.


A szappanokat, zsírokat és mosószereket lebontó baktériumok életük végén, az emésztő alján, iszap formájában halmozódnak fel. A megfelelő karbantartás kidolgozására, különös figyelemmel elemeztük ezt a jelenséget. Itt egy nagyon meglepő jelenséget figyeltünk meg: a szürkevíz-emésztőben az iszap felhalmozódása néhány hónapi működés után teljesen megállt. A kb. 10 cm vastag iszapréteg a további működés közben nem nőtt és nem csökkent [6]. Amilyen sebességgel pusztultak a baktériumok, tetemeik az iszapban olyan sebességgel bomlottak el. Az iszap erjedése közben gázbuborékok szabadulnak fel. A felszabadult gáz elemzése alapján kiderült, hogy a baktériumok tetemeiben, illetve a mosogatóvízben lévő nitrogén, erősen redukáló közegben nitrogén N2 gázzá alakul. Az iszapban lévő szén-, hidrogén- és oxigén vegyületek nemlélegző (anaerob) erjedése viszont széndioxidot, vizet és metánt termel.

Ez a tudományos eredmény a KEGYEDI rendszer karbantartását nagyon leegyszerűsíti. A szürkevíz-emésztő, elhelyezése után (legalább 20 évig, ugyanis hosszabb megfigyeléssel nem rendelkezünk) semmilyen karbantartást nem igényel. Az anaerob közegben, baktériumok hatására létrejövő reakció, ami a nitrogén vegyületeket nitrogén gázra redukálja, okozza azt a meglepő eredményt, ami szerint az erjesztett szürke-víz nitrát tartalma alacsonyabb, mint amennyi a háztartások által felhasznál városi vízben van [7].

[6]
A hagyományos, fekáliát is tartalmazó emésztőkben az iszap felhalmozódását a vécépapír és az ürülékben lévő rostos anyagok okozzák. Egy szürkevíz-emésztőben sem vécépapír, sem fekália nincs.
[7]
A szabványok szerint a vezetékes vízben literenként 50 mg nitrát-tartalom még megengedett. Időlegesen még ennél nagyobb koncentrációt is engedélyez a törvény. Az emésztett szürke-víz nitrát-tartalma ritkán haladja meg a 0,2 milligramm nitrogént literenként. A szürke-víz talajba szivárogtatása tehát még a megengedettnél magasabb KOI érték mellet sem okozhat nitrát szennyezést. Ezt sem a szakemberek, sem a hivatalnokok nem tudják – és talán nem is akarják – megérteni. Azt sem veszik tudomásul, hogy a fekáliát tartalmazó szennyvizek tisztításakor a szerves nitrogén egyszerűen nitrát szennyezéssé alakul, ami tisztított vízzel és a tisztítási iszappal kerül a környezetbe. Minél hatásosabb a tisztítás, annál kisebb a KOI érték, viszont annál nagyobb a nitrát szennyezés! Itt is nagyon jól látható az a tény, hogy a KOI szabványok betartása tehát nem a környezetet, hanem a víztisztítás iparának a piacát védi.

A zsír fölözésének a jelentősége

Belgiumban – és néhány más európai tagállamban – az emésztő elé egy zsírfölöző tartályt kötelező elhelyezni. A csak szürke-vizet kezelő emésztő előtt egy ilyen (különben drága) berendezés elhelyezése nemcsak felesleges, hanem egyenesen káros is.

A fölözőn átmenve, az eleinte meleg vagy langyos víz csak lehűlés után kerül az emésztőbe. Amint azt már említettem, pontosan a magasabb hőmérséklet szavatolja a szennyezési teher gyorsabb lebontását.

Másrészt a mosogatóvízben lévő zsírok és olajok a víz felületén úszva hozzák létre azt a kéregréteget, ami egyrészt a vizet zárja el a levegőtől, másrészt a tisztító baktériumoknak ad élet-teret.

A levegőtől való elzárás biztosítja a nemlélegző (anaerob) folyamatok kifejlődését. Ennek következtében az emésztőben vegyileg erősen redukáló [8] közeg alakul ki (az rH2 értéke 14 alá csökken) ami a rendszer baktérium stabilitását is szavatolja. Egy ilyen rendszerbe, oxidáló kémhatású fertőtlenítő szer beöntése, nagyobb zavart nem okoz. Az oxidáló szert a rendszer, mielőtt az a víztisztító baktériumokat elpusztítaná, kémiai redukcióval igen gyorsan semlegesíti. Az aerob közeggel dolgozó hagyományos (és mindenütt kötelezővé tett) víztisztító berendezések az oxidáló fertőtlenítő anyagok beöntésére igen érzékenyek. Már viszonylag kis mennyiségű fertőtlenítő (oxidáló) szer beöntése (ilyen a hypo és a klórmeszes víz) a víz tisztítását napokra, néha hetekre megállíthatja.

[8]
Nemlélegző (anaerob) vizes közeg rH2 értéke 28 alatt van. Egy lélegző (aerob) közeg magasabb oxido-redukciós potenciáljához 28-nál magasabb rH2 tartozik. Az ilyen közegben a mindig oxidáló kémhatású fertőtlenítő szerek szabadon pusztíthatják el a baktériumokat. Az rH2 fogalmának az ismertetését egy másik fejezet tárgyalja.

Szikkasztó vagy szórógödör?

A szikkasztóban emésztett víz talajba szivárogtatására több műszaki megoldás van. Magyarországon ma, szerencsére számos szikkasztó van még működésben, bár a hivatalnokok használatukat tiltják. Ez a tiltás csak a fekáliás víz beöntésekor indokolt [9].

[9]
Amikor a szikkasztóba fekáliás víz ömlik, az ott kialakuló nemlélegző (anaerob) vizes közegben, a fekáliában és a vizeletben lévő szerves nitrogénvegyületek bomlásakor nagy mennyiségű ammónium- (NH4+) és mérgező nitrit (NO2-) ion keletkezik. Ezek egy része a talajvízben nitrát szennyezéssé alakul. A talajvíz baktérium fertőzése sem elhanyagolható, ami az ásott kutak vizét is ihatatlanná teheti.

A helyzet egészen más, amikor a szikkasztóba csak szürke-víz kerül. Nitrogén és fekáliás baktériumok hiányában csak a mosószer – és szappan maradékok a talajvíz minőségét nem fenyegetik. Amikor a szikkasztó fenekét a talajvíz szintje nem éri el, a szappan- és mosószerszennyezés még a talajvízbe sem kerül bele.Ezek a nagyméretű szerves molekulák a talaj részecskéire tapadva, az ott kialakuló baktériumtenyészet munkája folytán, széndioxidot és vizet termelve, teljesen leépülnek.

A szikkasztó csak akkor szennyezi a talajt (fekáliás baktériumokkal és nitráttal), amikor fekáliás fekete-vizet szór szét. Bár a szennyezés még ilyen esetben is nagyon alacsony. Tulajdonképpen jóval alacsonyabb, mint amennyit a jelenleg előírt méregdrága « egyedi » elektromechanikus – sokszor importált – berendezések vizének a talajba szivárogtatása okoz. Azoknál a családoknál, ahol már van egy működő szikkasztó, a legolcsóbb megoldás annak a rákötése a szürkevíz-emésztőre. Itt igen gyakran már az emésztő is létezik. Ekkor a KEGYEDI rendszer alapváltozatának az elhelyezése semmibe nem kerül. Csak a vízöblítéses vécét kell alomszékre lecserélni. Ekkor az emésztő és a szikkasztó már csak szappanos szürke-vizet kap. A múltból örökölt fekáliás szennyezés lassan felszívódik és a család vízszennyezése, egyszerűen megszűnik.

A szórógödör kiépítése

Ott, ahol szikkasztó már nincs, a legolcsóbb megoldás egy szórógödör elhelyezése. Ez, különösen új ház építése, vagy egy régi ház felújítása után nagyon célszerű: csökkenti az elszállítandó építkezési hulladék mennyiségét.

A szürkevíz-emésztő mellé ásott, néhány köbméteres gödört, építkezési hulladékkal (nagyobb darab törött tégla, cserepek, beton darabok) töltjük meg, egészen az emésztő túlfolyójának a szintjéig. Ennek a törmeléknek a közepére vezetjük az emésztő, a végén lefelé fordított könyökcsővel ellátott, túlfolyóját. Ügyeljünk arra, hogy a túlfolyót a törmelék ne tudja eltömni, hogy a víz szabadon folyjon a törmelékre. Az így kialakított túlfolyó fölé még egy törmelék réteget helyezünk kb. 30 – 40 cm-rel a talaj szintje alatt megállva. A törmelékre ekkor műanyag fóliát helyezünk, majd azt kb. 30 – 40 cm termőföld réteggel betakarjuk, amibe füvet lehet vetni, vagy más növényeket, virágokat ültetni. Kerülni kell, hogy a szórógödör felett nehezebb járművek közlekedhessenek.

A szórógödör annál nagyobb, minél agyagosabb, kötöttebb a kert talaja. Homokos talajon, a törmelék elhelyezése előtt tanácsos egy drótráccsal a gödör falait megerősíteni. Ez lelassítja a homoknak a törmelék szabad rekeszeibe való beömlését.

Nagyon fontos megjegyzés: Ilyen szórógödörbe fekáliás víz soha nem kerülhet!

Építkezési hulladék hiányában, a szórógödört mosott folyami kaviccsal is meg lehet tölteni. A kavicsok legyenek legalább 4 – 6 centiméteresek, vagy nagyobbak. Törött szikladarabok is megfelelnek, bár jobb kerülni a porhanyós mészkövet, amit a víz lassan old.

A szórócső

A szórócső, egy likacsokkal ellátott hajlékony elvezető cső. Külsőleg egy nagyobb átmérőjű (120 -250 mm) műanyag gégecsőre hasonlít, amit egy kb. mint 50 cm mély, kavicsokkal vagy kőtörmelékkel bélelt árokba temetnek el. Egyesek « dréncsőnek » is nevezik.

Egy szikkasztó, szórócsőre való lecserélése, csak kezelt fekáliás víz talajba szivárogtatása esetén indokolt. Egy növényi gyökér-téri mélységbe elhelyezett szórócső, pontosan a növények által felvett nitrogén miatt, kevésbé szennyezi a környezetet. Szürke-víz esetén a szórócső és a szikkasztó környezeti behatása gyakorlatilag azonos, azaz nulla. Egy, naponta kb. 300 liter szürke-vizet termelő család részére, közepes vízelnyelési képességű talaj esetén egy kb. 10 méteres szórócső elegendő. Agyagos, kötött talaj esetében hosszabb kell, homokos, laza talajon rövidebb szórócső is elegendő. Szórócső elhelyezésénél az érvényben lévő szabványokat is lehet követni, csupán azzal a változtatással, hogy az egy személy által termelt szürke-víz, az átlagos szennyvíztermelésnél 25 – 30 százalékkal kevesebb.

Emlékeztetőül, jegyezzük még azt, hogy hegyvidéki sziklás talajon, árterületeken és mindenütt, ahol a talajvíz rendszeresen a felszín közelében van (azaz kevesebb, mint egy méter mélyen) szórórendszert elhelyezni nem ajánlott. Ezekben az esetekben a KEGYEDI rendszer teljes változatát tanácsos kiépíteni.

Egy életből vett példa a KEGYEDI rendszer alapváltozatára

Egy három-személyes belga család 180 liter szürke-vizet termelt naponta. Elvileg tehát, legalább egy 15-ször 180 literes, azaz egy 2700 literes emésztőre volt szükségük, amit 3000 literre, ill. 3 köbméterre ki lehet kerekíteni. Még hatásosabb megoldást egy 20 napos átfutási idő adott volna, amihez egy 20 x 180 literes = 3 600 literes emésztő szükséges. A leszerelt vízöblítéses vécé, valamint a konyha, a fürdőszoba és a mosókonyha, már egy 2500 literes kétkamrás emésztőre volt bekötve. A költségek csökkentésére a család végül, tanácsunkra [10], a meglévő emésztő használata mellett döntött. Ezzel a megoldással a ház szennyvízelvezető rendszerén semmit sem kellett változtatni. A vécét egy vízvezeték-szerelő félórai munkával eltávolította, aminek a lefolyó csövére egy burkolólapot ragasztott. A vécé helyére egy nagyon tetszetős külsejű alomszék került.

[10]
Ezt az olcsó megoldást csak egy környezet-tudatos családnak tanácsolhattuk, ahol a mosógép csak akkor üzemelt, amikor szükséges volt, a mosogatás előtt az edényeket egy tányérnyaló segítségével ürítették ki.

Ezután az emésztőbe fekáliás fekete-víz többé nem került. Üzembe helyezés előtt az emésztő vizét kiszippantották és az emésztőt kimosták. Laboratóriumi elemzések szerint az emésztőből kifolyó vízben a KOI-ben (KOI = kémiai oxigén igény) kifejezett szennyezési teher 65 százaléka leépült, ami a szórórendszer dugulásának a megelőzésére már elegendő volt.

Az emésztőből a víz a változtatás előtt egy szórócsőbe került, amit a fekáliás víz az évek folyamán eltömött. A szórócső helyett az emésztett szürke-vizet egy 2 köbméteres szórógödörbe vezették. A szórógödört maga a családapa ásta ki, amit egy közeli építkezésből kimaradt tégla- és cseréptörmelékkel (ingyenes anyag) töltött fel, amire egy műanyag fóliát és termőföldet helyezett. A fólia is szobafestés után visszamaradt ingyenes hulladék volt. A szórógödör tehát pénzbe nem került. Ez a berendezés már 20 éve, minden karbantartás nélkül, tökéletesen működik.

A KEGYEDI rendszer teljes változata

Amikor a földbe való beszivárogtatás valamilyen okból nem lehetséges, akkor a tisztított szürke-vizet természetes (folyó, patak, tó, stb.) vagy mesterséges (árok, csatorna, stb.) felszíni lefolyó rendszerbe kell kiönteni. Árterületeken, vizenyős, mocsaras helyeken, folyók, patakok partjain, hegyekben sziklás talajon épült házak esetében találkozunk ilyen problémával. Igen alacsony nitrogén tartalma ellenére, az emésztőből kifolyó szürke-vizet még akkor sem tanácsos egy felszíni vízrendszerbe kiönteni, amikor annak minősége megfelel a kiöntési szabványoknak [11]. Ezekre az esetekre dolgoztuk ki a KEGYEDI rendszer teljes változatát, ahol az emésztőből kifolyó vizet egy buborékoltató tartályon és egy növényi szűrőárokon keresztül egy dísztavacskának kiépített derítő medencébe kell vezetni. Csak innen kerülhet a tökéletesen tisztított víz a befogadó közegbe.

[11]
Ez a megjegyzés, pontosan a viszonylag magas nitrát- és foszfát tartalma miatt, a legjobb, és a törvény által előírt víztisztító berendezésekből kifolyó vízre, még hatványozottabban érvényes.

Belgiumban és Franciaországban, pontosan a tudománytalan kiöntési szabványok tiszteletben tartására, néhány család kénytelen volt a KEGYEDI rendszer alapváltozata helyett a drágább, teljes változatot elhelyezni [12]. Az is igaz viszont, hogy ez a változat a növényi szűrőárokkal és a derítő medencével a kert dísze lett. Ennek ellenére, környezetkímélés szempontjából az alapváltozat hatásosabb: a teljes változattal ellentétben, az alapváltozatban nincs vízveszteség, nincs párolgás. Az összes víz visszatér a földalatti vízkészletekbe. A helytelen törvények vak alkalmazása a használó családokat felesleges költségekre kötelezik, míg a környezetet sem védik jobban.

[12]
A növényi szűrőárokkal és derítő medencével tisztított szürke-víz minősége gyakran megfelel az ivóvíz szabványoknak, igaz számottevő párolgás (vízveszteség) árán. Viszont a környezet érdeke nem a tökéletes víztisztítás, hanem a felhasznált víz jó állapotban való visszavezetése a földalatti víztartalékokba. Ezt a feladatot az alapváltozat jobban teljesíti. A nem kezelt szürke-víz öntözésre való felhasználása is ebbe az irányba mutat s ez talán a leghatásosabb megoldás. Az érvényben lévő törvények, helytelenül, viszont csak a víz hatásos tisztítását írják elő, bármi legyen is annak a környezeti- és társadalmi ára.

A KEGYEDI rendszer vázlatának a megtekintésére kattintson ide.

A víz-átemelő tartály

A KEGYEDI rendszer teljes változatának az elhelyezésénél tanácsos a kert vagy udvar esetleges lejtését is kihasználni. Ilyenkor a víz az emésztőből a buborékoltató tartályon és növényi szűrőárkon keresztül, a mélypontban elhelyezett derítő medencébe folyik. Lejtő hiányában sajnos ez a megoldás nem működik. Vízszintes terepen az eltemetett emésztőből a víz egy földalatti víz-átemelő tartályba (ami azonos a buborékoltató tartállyal) folyik, amit az úszókapcsolóval ellátott búvárszivattyú elhelyezésére méretezünk. Amikor a tartályban a víz egy bizonyos szintet elér, az úszó kapcsoló a szivattyút üzembe helyezi. Ekkor a víz a talaj fölé emelt növényi szűrőárokba ömlik, onnan pedig a derítő medencébe. A kiürített tartályban az úszó kapcsoló, a szivattyút tápláló áramot kikapcsolja. Amikor a tartály megint megtelik, az úszó kapcsoló a szivattyút újra üzembe helyezi.

Ennek a megoldásnak, a villamos-energia fogyasztáson kívül még az a hátránya, hogy az emésztett, és kellemetlen szagú víz 50 – 80 literes adagokban kerül a növényi szűrőárokba és a derítő medencébe, ami ott időleges vízminőség csökkenést okozhat. A szivattyú működése közben és közvetlenül utána, a szűrőárok közelében néhány perces szagártalom észlelhető. Az is igaz, hogy egy ilyen szivattyú naponta csak kétszer vagy háromszor üzemel, kevesebb mint egy percig. A keletkezett szag csak néhány méter távolságig érezhető és néhány perc alatt eltűnik. A szivattyú működése után a derítő medence vizében egy alig észlelhető, igen gyenge zavarosság jelenik meg, ami néhány órán belül eltűnik.

A levegőztető-, vagy buborékoltató tartály

A szagok csökkentésére a víz-átemelő tartályba egy buborékoltató szivattyút is el lehet helyezni: ez tehát a levegőztető, ill. buborékoltató tartály. Ilyen, dísztavak vizének levegőztetésére árult szivattyúkat, barkácsoló boltokban bárki megvásárolhat. Egyes használók szerint, a levegőztetés nem feltétlenül szükséges, míg mások (talán a szagokra érzékenyebb emberek) nagyon ragaszkodnak hozzá. Minden esetre, a rendszer, buborékoltatás nélkül is működik. Van, aki a buborékoltató szivattyút a derítő medencébe teszi.

A buborékoltató tartályba(ami egyben víz-átemelő tartály is) kerül a buborékoltató tányér amit vagy egy akvárium buborékoltatóval vagy egy díszmedence buborékoltatóval üzemeltetünk. Mellé helyezzük a búvárszivattyút .

A növényi szűrőárok

A szürkevíz-emésztőből kifolyó víz a növényi szűrőárokba folyik. Erre, gyengén lejtős talajon elegendő egy kb. 40 cm mély és kb. 80 cm széles, műanyag fóliával bélelt árkot ásni, aminek a hossza személyenként kb. 1 méter. Az árok aljára nagyobb (3 – 5 centiméteres) mosott folyami kavicsot öntünk, amire fokozatosan kisebb átmérőjű mosott kavics kerül. Az árok feltöltését, kb. 1 centiméteres mosott kaviccsal fejezzük be. Az árokba földet, vagy homokot nem szabad helyezni. A kavicságyba ültetjük a szűrő vízi növényeket , mindig föld nélkül. Elvileg minden vizet szerető növény megfelel. A rendszer használói sárgán virágzó vízi íriszt, fodormentát, borsmentát, pitypangot, vagy nádféleségeket ültetnek. Idővel az árokban más gyomnövények is megjelennek. Az árok túlfolyóját úgy kell kialakítani, hogy az alján mindig kb. 10 - 15 centiméter víz maradjon.

A beültetett növények gyökerei a kavicsok közötti teret néhány hónap alatt teljesen átszövik, ami egy elég hatásos szűrővé alakul. Ez a természetes szűrő nemcsak a vízben lévő zsíremulziókat, hanem a baktériumokból és szappan-maradékokból keletkezett emulziós és szuszpenziós részecskéket is nagyrészt visszatartja. A kiszűrt anyagban magától kifejlődő baktériumtenyészet a szennyezési terhet széndioxidra és vízre építi le.

Az árokban élő növények az emésztőből kifolyó vízből sem nitrogént, sem foszfort fel nem vesznek, azon egyszerű oknál fogva, hogy a szürkevíz-emésztőbe kerülő kevés nitrogén, ott nemlélegző (anaerob) közegben, nitrogén gázzá redukálódik. Fekália, és foszfor tartalmú mosószerek hiányában, az árokba foszfor sem kerül. Ebből következik az a kézenfekvő tény, hogy sem a növényi szűrőárok, sem a derítő medence nem nevezhető növényi víztisztító rendszernek. Ez magyarázza, többek között, a hagyományos növényi víztisztító rendszerekhez képest, a rendszer egy főre eső kis méreteit.

Az itt mellékelt képeken a talaj fölé emelt szűrőárok látható. Ezt csak akkor építik, amikor az árokból a vizet nem lehet egy lejtő csövön a derítő medencébe vezetni. Lejtős terepen a szűrőárokot, egyszerűen a földbe is lehet ásni. Tapasztalat szerint Belgiumban és Franciaországban a növényi szűrőárok télen, még hegyvidéken sem fagy be: a szürkevíz-emésztőből kifolyó víz hőmérséklete még télen is 15°C fölött van.

A növényi szűrőárok túlfolyója

A túlfolyó az árok végén kialakított mélypont felett van. Amint az a mellékelt vázlaton is látható, a túlfolyó forgatható könyökcsövét az árokban kialakított vízgyűjtő kútba helyezzük. A könyökcső forgatásával az árokban maradó víz szintjét lehet szabályozni. A vízgyűjtő kút nem más, mint egy, a kavicsba ágyazott, kosár, ami fém- vagy műanyag rácsból van. A tetejére helyezett cserépsapka a kosárban (vízgyűjtő kútban) lévő víz megfagyását hívatott megelőzni.

A derítő medence

A szűrőárok vizét, egy növényekkel díszített derítő medencébe ereszti. Ez utóbbi a kertben kialakított, műanyag fóliával bélelt, dísztavacska, amiben a víz gyakorlatilag iható minőségűre tisztul. Az ön-tisztuló folyamatot a természetes- és napfény végzi el. A növények szerepe a díszítés és a tavacskában magától megjelenő élővilág segítése [13]. A fény hatására a szappan- és mosószer maradékok, valamint a baktériumok koagulálással kicsapódnak és a medence alján leülepednek. Az így keletkezett iszapban kifejlődő baktérium tenyészet a kicsapott anyagokat vízre és széndioxidra bontja, miközben számos vízi élőlénynek, élet-teret biztosít.

A dísztavacska elhelyezését tanácsos egy tapasztalt, erre szakosodott, kertépítő szakember gondjaira bízni. A magunk által kiásott medencét folyami homokkal béleljük, majd arra egy nemezposztó alapot helyezünk. Erre kerül az ilyen használatra gyártott, igen erős műanyag fólia. A medence vízhatlanná tétlére tartózkodjunk az agyagtól. Agyaggal nagyon nehéz a víz elszivárgását megakadályozni. Az agyaggal bélelt medencékben a víz, pontosan a mindig szuszpenzióban maradó agyag miatt, mindig zavaros marad, és nehezebben tisztul.

[13]
Városokban a külön csatornarendszerbe begyűjtött eső- és szürke-vizet még egyszerűbb módszerekkel lehetne kezelni. Rácsszűrés és olajfölözés után a víz a régi víztisztító állomás nagy betonmedencéiben a napfény és a levegő hatására tisztul. Onnan pedig egy, hosszú átfolyású gyökértéri mocsárba ömlik. A már jól derített víz ekkor egy erre a célra kialakított dísztóba folyna, ahol a víz már kristálytisztává derül és a közeli folyóba, minden környezeti károsodás nélkül, kiönthető.

A derítő medence legalább 3000 literes [14]. Térfogata személyenként 500 és 1000 liter között mozog, míg felszíne kb. 1 m2/személy. Ezek a méretek csak nagyságrendet fejeznek ki és nem szigorú előírásokat. Vigyázat, néhány használó medencéjét túlméretezte Ilyenkor a család által « termelt » szürke-víz nyáron a szűrőárok és a derítő medence vizének elpárolását nem pótolja: a tavacska vizének szintje veszélyesen csökken, ami jó működését akadályozhatja.

[14]
Ismerek kb. 2000 literes családi derítőmedencét, amelyik jól működik, bár a nyári melegek miatt a dísz halakról le kellett mondani. Személyesen jobban szeretem azokat a dísztavacskákat, amelyekben nincsenek halak. Az odatelepülő békák és szalamandrák a szúnyogok lárváit jó étvággyal elfogyasztják.

A derítőmedence túlméretezésén kívül egy másik hibát is kerülni kell: a nyári párolgást nem szabad akármilyen víz beöntésével a medencében pótolni. Volt olyan család, amelyik a medence szintjének a csökkenését városi csapvízzel pótolta ki. Néhány nap elteltével a medence, eredetileg kristálytiszta vize, bűzös, zavaros és zöld színű nyálkás állagú lett. A fonálszerű algáktól a víz úgyszólván megmerevedett. Az eredmény azonos akkor is, amikor a medencébe kút-, forrás- vagy folyóvizet öntünk.

Ennek a jelenségnek van egy igen egyszerű tudományos magyarázata. A szürkevíz-emésztőből kifolyó víz nitrogén tartalma igen alacsony: túl kevés az algák táplálásához. Ezzel szemben a vezetékes- és a legtöbb természetes vízben van annyi nitrogén (nitrátion formájában) amennyi álló vízben, az algák burjánzásához vezet. A dísztavacskát nyáron feltölteni, veszély nélkül, csak a tárolóból kiemelt esővízzel lehet. Sajnos nyáron az esővíztárolóban sincs rendszerint sok víz.

A franciaországi és belgiumi használók fagyveszélyt télen nem figyeltek meg, még hegyvidéken sem. Amikor a tavacskában halak is élnek, egy kis szivattyú segítségével, amelyik pl. egy kis vízesést táplál, 20 – 40 Watt elektromos energia fogyasztásával a tavacska felszínének egy kis részét jég-mentesíteni lehet. A fenékről kiemelt víz hőmérséklete mindig a fagypont felett van. A halak érdekében a medence középső része legalább 80 cm mély. A középső, mély rész körül, a vízi dísznövények elhelyezésére egy kb. 30 cm mély padkát alakítunk ki.

Amint azt már említettük, a derítő medence elhelyezését jobb egy szakember gondjaira bízni, bár azt egy ügyesebb kertész ill. kertépítő is megvalósíthatja. Az előre kiásott és folyami homokkal bérelt gödröt egy nemezposztóra helyezett műanyag fólia teszi vízhatlanná. A fólia a gödör peremét is betakarja. Erre, a kert felszíne alatt, vízszintesen kialakított peremre kerülnek a tőzegtéglák. Tulajdonképpen ezek a téglák, mint egy szivacs, a tavacska túlfolyását biztosítják. A felesleges víz a tőzegtéglák segítségével szivárog a kert talajába.

A dísztavacskában a szürke-víz tisztítását, még télen is, a természetes fény fejezi be , bár a növények és a tavacskába telepített édesvízi kagylók is segítik a víz tisztulását. A medencében lévő víz szemléletre kristálytiszta , szagtalan és minősége közel áll (néha azzal megegyezik) az ivóvíz minőségi szabványaihoz . Ásványi só tartalma a háztartás által felhasznált víz vegyi összetételétől függ. Díszítésére egyesek vízlépcsőt , vagy szökőkutat , helyeznek el. A víz tisztaságának a megőrzésére jobb a kacsákat és a libákat onnan távol tartani.

Fel lehet-e használni a derítőmedence vizét?

Egy jól működő rendszer derítőmedencéjében lévő vizet elvileg mindenre fel lehet használni. Megfelelő ellenőrzés után, még ivásra is. Vegyi összetétele az esetek túlnyomó többségében kitűnő, vagy legalább is kielégítő. Mindig kevesebb nitrátot tartalmaz, mint a háztartásban felhasznált városi víz.

Ennek ellenére, a tisztított szürke-víz háztartási felhasználását soha nem ajánlottuk. Nem szabad elfelejteni, hogy egy vízminta élettani tulajdonságairól egy hagyományos vegyi- és mikrobiológiai elemzés nem ad teljes képet. Még a tökéletesen tisztított víz is szennyvíz információt hordoz magában. Ennek az ionformációnak az eltörlésére nagyon különleges, és rendszerint költséges eljárásokat alkalmaznak: a tisztított szennyvízből készült ivóvíz esetében a magyar ember azt mondhatja, hogy « többe kerül a leves, mint a hús ». Ilyen eljárások közé tartozik a Théodore Schwenk munkáira alapozott, örvényes vízlépcső aminek a hatását csak fraktális kristályosítási módszerekkel lehet kimutatni.

Természetesen a tisztított szürke-vizet elvileg kertlocsolásra is fel lehetne használni. Sajnos nyáron, amikor a legnagyobb a kert vízigénye, a derítőmedencéből elpárolgó vizet a család szennyvíztermelése nem fedezi: öntözésre nem jut víz.

Néhány tanács a teljes KEGYEDI rendszer elhelyezésére

Többször hallottuk azt a véleményt, ami szerint egy kertben kialakított dísztavacska nyáron egy valóságos « szúnyogfészek ». Belga családok tapasztalatai szerint ennek pontosan az ellenkezője az igaz, különösen akkor, amikor a tóban nincsenek halak. A szúnyogok valóban a vízbe rakják le petéiket – és ezzel, nem a környék más nedves helyeire. A tavacskában magától megjelenő békák és szalamandrák a kikelt szúnyoglárvákat megeszik. A gyakorlatban a tavacska elhelyezése után a házban is kevesebb a szúnyog.

A KEGYEDI rendszer derítő medencéje a kert dísze. A teljes rendszert sokan pontosan ezért helyezik el. Nem KEGYEDI rendszerrel üzemeltetett kerti dísz-tavak tulajdonosai tavuk algásodásával állandó harcot vívnak. Városi-, kút-, vagy folyóvízzel feltöltött tavak vizének az algásodását, csak vegyszerekkel lehet megakadályozni, amelyek viszont a vízi életre nincsenek jó hatással. Amikor a tavacska csak a szürkevíz-emésztőből kap vizet, az igen alacsony nitrát-tartalom következtében az algásodás ott sokkal lassabban megy. A nyár elején megjelenő fonalas algákat egy kis merítő hálóval, minden vegyszer nélkül könnyen el lehet távolítani. Amikor levelezőink és látogatóink kerti dísztó ügyében azt kérdezik tőlem, hogyan lehet az algásodást vegyszer nélkül megakadályozni, ill. megelőzni, megdöbbenve hallják azt, hogy elég a dísz-tavat előkezelt háztartási (csak szappanos) szennyvízzel táplálni.

Bár legegyszerűbb a derítő medencét a kert mély pontjára tenni, mi elhelyezését inkább az ebédlő, vagy a társalgó nagy méretű ajtó-ablaka elé ajánlanánk: oda, ahol a tavacska életét a házból a legkényelmesebb megfigyelni. Egy ilyen dísztó, a maga életével minden nap, változó, nagyszerű látványt nyújt nemcsak a ház lakóinak, hanem a vendégeknek is. Ennek érdekében érdemes a tavacska egyik oldalára egy kis vízlépcsőt kiépíteni, amit a medence mélypontjába elmerített szivattyú táplál. Egy kis szökőkutat is el lehet helyezni. A sziklás lépcsőn lefolyó víz egy kavicsos, sekély (2 – 4 cm vízzel borított) padkára érkezik. Ez lesz a környék madarainak a « strandja ». Kertünkben erre a strandra számos házi- és vadgalamb, gerle, seregély, rigó, veréb, vörösbegy, cinege és szarka jár minden nap, télen is. Gyerekek és felnőttek egyaránt kedvelik ezt a látványt. Ilyenkor a macskákat jobb a házban tartani. A strand egy részén, mosott folyami kavicsokkal egy méhecske itatót is jó kialakítani. Tavasszal ide számos szitakötő is ellátogat. A sündisznók vízbe fulladásának az elkerülésére a tavacska mélyebb részeiről egy kimászó deszka van elhelyezve. A békák brekegése is egy nagyon kellemes hangulatot ad a kertnek.

Egy derítő-medence karbantartása legalább annyi munkát jelent, mint amennyit egy azonos felszínű sziklakert igényel. Egy-két év elteltével az őszi vagy tavaszi karbantartáskor a vízi növények legalább a felét minden évben el kell távolítani. Ennek hiányában néhány év elteltével a víz a növények alatt eltűnik. Ősszel ügyelni kell a medencébe hulló falevelek eltávolítására is, mert a vízbe kerülő szerves anyag idővel poshadást okozhat. A nádat minden második évben, virágzás után, ősszel le kell vágni. A tőből tavasszal új nád nő ki.

A teljes KEGYEDI rendszerből kifolyó víz minősége

Az alábbi táblázatban 6 tisztító berendezésből négy hónapon keresztül havonta egy mérés átlagértékeit foglaltuk össze.

A mért adatok Mérték-egység A tisztított víz tulajdonságai Kiöntési szabványok
pH (sav-bázis) - 7,9 Nincs szabvány
Elektromos vezetőképesség µS/cm 463 Nincs szabvány
KOI (kémiai oxigén igény) mgO2/liter 18 180
BOI5 (Biológiai oxigén igény) mgO2/liter 2,5 70
Lebegő anyagok mg/liter 4 60
Zavarosság FNU egység 1,7 Nincs szabvány
NK (szerves nitrogén) mgN/liter 1,2 Nincs szabvány
NO3- (nitrát nitrogén) mgN/liter 0,2 Nincs szabvány
NH4+ (ammónium nitrogén) mgN/liter 0,9 Nincs szabvány
NO2- (nitrit nitrogén) mgN/liter 0,01 Nincs szabvány
PT (összes foszfor) mgP/liter 1,7 Nincs szabvány
PO43-(foszfát foszfor) mgP/liter 1,4 Nincs szabvány

Kertöntözés az emésztett szürke-vízzel

A fentiekben « A legolcsóbb és leghatásosabb megoldás » címe alatt a nem kezelt szürke-víz kerti felhasználását már vázoltuk. A KEGYEDI rendszer alapváltozatának a használói között van, aki nyáron az emésztőből kijövő szürke-vizet a talajba való szivárogtatás helyett a kert öntözésére használja. Ez is egy lehetséges megoldás, amit mi is kipróbáltunk, de néhány évi tapasztalat alapján, végül elvetettük. Amennyiben szürke-vizüket a kert öntözésére akarjuk hasznosítani, jobb a teljes KEGYEDI rendszerről lemondani. Elég erre a termelt szürke-vizet, minden előzetes kezelés nélkül a növények tövébe, vagy egy fóliával bélelt medencébe ereszteni, ahonnan a kertet öntözhetjük.

A mosószerekben lévő kénvegyületek (szulfátok, szulfonátok) vegyi redukciója miatt az emésztett szürke-víznek kellemetlen, záptojásra emlékeztető szaga van. Ez a szag a kiöntés után néhány perc alatt eloszlik. Meleg, levegőmozgás nélküli nyári időben, a szagot néha esetleg húsz percig is lehet érezni. A légmozgás néha a szagot a szomszéd kertjébe viheti, ami kellemetlenséget is okozhat. Egyik használó – elmondása szerint – ezért az emésztett szürke-vizet kertjébe csak éjjel önti ki.

Van még egy mennyiségi probléma is. A család által naponta termelt szürke-víz nem fedezi egy kert nyári öntözővíz szükségleteit. Igaz viszont az is, hogy a téli hónapokban termelt szürke-vizet egy földalatti műanyag tartályban, nyári használatra tárolni is lehet. Egy nagyon egyszerű számítással kimutatható, hogy az így tárolt öntözővíz drágább, mint a vezetékes- vagy kútvíz.

Szürke-víz vécéöblítésre?

Elméletileg, a fürdőszobában termelt szennyvíz, vécéöblítésre is használható. Az interneten több cég árul fürdővíz, vécéöblítésre szolgáló, viszonylag drága, berendezéseket. Megvétel előtt, tanácsos az ilyen berendezés gazdasági mérlegét elkészíteni. Becslésünk szerint, ez a megoldás csak nagyon kivételes esetben gazdaságos. A vízöblítéses vécé jelentős környezetromboló hatását figyelembe véve, a berendezéssel megtakarított víz környezetkímélése elhanyagolható. Az eladók által emlegetett környezetkímélés már a fogyasztó tudatos megtévesztésével határos, mert a fenntartható vízgazdálkodás alapelveit teljesen félreteszi.

A fürdővíz-felhasználó készülékekben, pontosan a szagok megelőzésére, vegyi- és sugárfertőtlenítést használnak, amelyeknek az ökomérlege szintén negatív. Az eladók, természetesen erről sem beszélnek.

Kertes házakban sokkal olcsóbb és jobb megoldás a vízöblítéses vécék leszerelése és alomszékekkel való helyettesítése. Városi lakásokban, inkább a más oldalainkon leírt megoldások felé kellene tartani.

A KEGYEDI rendszer NEM növényi víztisztítás

A növényi szűrőárokban és a derítőmedencében jelenlévő növények ellenére, a KEGYEDI rendszer nem tekinthető növényi víztisztító berendezésnek. A fentiekben leírtak értelmében, a növények itt a vízből sem nitrogént sem foszfort fel nem vesznek. Szerepük fizikai szűrés és főképpen a díszítés. Ami pedig a szűrőárok és a derítőmedence méreteit illeti, sokkal kisebb, mint a vele egyenértékű, fekáliát is tartalmazó szennyvizeket kezelő, hagyományos növényi tisztító berendezéseké. Az emésztett szürke-víz végleges tisztítását tulajdonképpen a természetes fény végzi [15] és nem a növények. A KEGYEDI rendszer ismeretében a környezetet őszintén kímélni óhajtó ember rájön arra az egyszerű tényre, hogy falvakban és kertvárosokban amint le tudunk mondani a vízöblítéses vécé használatáról, a hagyományos növényi víztisztítás teljesen feleslegessé válik, sőt aszályos vidékeken a környezetet károsítja.

[15]
Ennek az igazolására, még egy iskolás gyermek is egy nagyon érdekes kísérletet végezhet el. Ezt az egyszerű kísérletet, számos vegyi és élettani jelenség szemléltetésére, középiskolai kémia, vagy biológia tanároknak is melegen ajánljuk.

A kísérlethez elegendő egy kb. 10 literes, jól zárható műanyag kannát háztartási szürke-víz keverékkel megtölteni. A keverék 2/5 rész fürdővizet, 2/5 rész mosó-vizet és 1/5 rész mosogató-vizet tartalmaz. Tanácsos ilyenkor a háztartás által felhasznált városi víz nitrát-tartalmát is (elemeztetéssel) meghatározni. A hermetikusan lezárt kannát, szobahőmérsékleten egy sötét helyre tesszük. 24 - 48 óra után a kanna, a benne lévő erjedési gázok miatt « megdagad »: amikor kinyitjuk, a gázok kiszabadulnak. Ha lehetőség van gázelemzésre, azt is el lehet végezni. A bennük lévő széndioxidot meszes vízzel, a kénhidrogént szag után vagy rézgálicos oldattal ki lehet mutatni.

A gázkeletkezés kimutatása után a kannát egy buborékoltató dugóval lezárjuk. A keletkezett gázok csak vízen átbuborékolva hagyhatják el a kannát. Esetleges ORP méréssel kimutatható az is, hogy a kannában létrejövő vizes, nemlélegző (anaerob) közeg vegyileg erősen redukáló kémhatású. Itt esetleg le lehet írni a mosószerekben lévő szulfát ionok szulfidokra való redukálását. A mért potenciál értékek és indikátor-papírral meghatározott pH értékekből a tanulók a közeg rH2 értékét is kiszámíthatják a következő képlettel: rH2 = 33,8E + 2pH, ahol E nem más, mint a korrigált ORP értéke (Voltban kifejezve). A buborékoltatóval lezárt kanna tartalmát 21 napig erjedni hagyjuk. Megjegyzés: az rH2 fogalma a bio-elektronika tudomány egyik alapköve.

A szennyvízben végzett elektrokémiai mérésekhez viszonylag olcsó műszereket lehet a kereskedelemben beszerezni.

21 nap elteltével a kanna tartalmát (az emésztett szürke-vizet) egy műanyag vödörbe öntjük és a teli vödört a szabad levegőn, esetleg napos helyen elhelyezzük. A kísérlet ezen pontján tanácsos az emésztett vízből egy mintát venni és annak a tartalmát egy erre felszerelt laboratóriumban elemeztetni. Az elemzést már az emésztő kanna megtöltésekor is el lehet végeztetni, így az anaerob emésztés hatását is mérni lehet. Tanácsos a minták KOI, BOI értékeit, valamint a szerves nitrogént és a nitrát, ill. ammónium tartalmát meghatározni. A vödörből egy üvegpohárba öntött vízmintát, megfelelő világítás mellett le kell fényképezni. Ez a zavarosság mértékének a felbecsülésére szükséges. Ilyen fényképet természetesen a kannába (emésztőbe) beöntött vízmintáról is el lehet készíteni.

A vödörben lévő emésztett víz tisztulását napról-napra figyeljük. 5 – 15 nap elteltével a vízben lebegő anyagok (emulziók, szuszpenziók) leülepednek. A felettük lévő víz teljesen átlátszóvá és szagtalanná válik. Amikor a víz teljesen letisztult, abból óvatosan, a leülepedett iszap felkavarása nélkül, vízmintát veszünk. Azt egy pohárban lefényképezzük és a laboratóriumba, elemzésre elküldjük.

Az itt leírt kísérlet szemléletesen bemutatja a fekáliát nem tartalmazó szürke-víz egyszerű, olcsó és igen hatásos tisztítását, minden energiafogyasztás, vegyszer és növények nélkül.

A kísérletet végző tanulók az eredményeket, tudományos iskolai kiállítás keretein belül fényképek, táblázatok és a közönségnek bemutatott vízminták segítségével ismertethetik. A tanár természetesen segít a kísérleti eredmények kiértékelésében. A kísérlet folyamán felvett vízminták (a felhasznált vezetékes víz, kezeletlen-, emésztett- és derített szürke-víz) nitrogén- és nitrát tartalmára különös figyelmet kell fordítani. A derített víz nitrogén- és nitrát koncentrációját, valamint a KOI és BOI értékét a legközelebbi szennyvízkezelő állomásból a folyóba öntött víz elemzési eredményeivel is össze lehet hasonlítani. Ez az összehasonlítás is nagyon tanulságos.

A kísérletet, fekáliás vizet tartalmazó hagyományos szennyvíz mintával is meg lehet ismételni. Ekkor egészen más eredményekre lehet számítani. Az eredmények ismeretében rájövünk arra az egyszerű tényre, hogy a fekáliás víz nem termelésével (alomszék használatával) a háztartási szennyvizek okozta gondok túlnyomó többsége, egyszerűen eltűnik. A szennyvíz kezelése sokkal olcsóbb és hatásosabb.

A kísérlet nem más, mint a KEGYEDI rendszer ismeretterjesztő szemléletes bemutatása.

Az olvasás folytatására, tanácsoljuk a növényi víztisztítás környezeti behatásait elemző fejezet megnyitását.

ELEJÉRE

Bevezető - Bevezetés - Fenntartható vízgazdálkodás - Esővízhasznosítás - Szennyvízkezelés - Száraz toalettek - Vízönellátó a városban és a nagy világban - A biotömeg és a víz együttes kezelése - A fenntartható vízgazdálkodás bölcseleti és jogi szemlélete - Tartalomjegyzék