A száraz toalettek három nemzedéke

« A humuszt termelő alomszék az előkelő és fennkölt életmenet jelképe. »

Friedensreich Hundertwasser

A száraz toalettek első nemzedéke nem más, mint nagyszüleink pottyantós árnyékszéke: egy földbe vájt gödör fölé elhelyezett bódéban lévő vízszintes lyukas deszka. A gödörben létrejövő nemlélegző folyamatok nyomán a kellemetlen szagok a környezetszennyezés forrásai. Az árnyékszék ürítésekor rendelkezésre álló emberi hígtrágya kerti felhasználása nem okozott olyan egészségi problémákat, mint amelyeket a mai higiénikus felfogás alapján feltételezhetnénk. Évszázadokon keresztül ez volt a gyakorlat.

A száraz toalettek második nemzedékét a 20. század második felében kezdték építeni, főleg a skandináv államokban. Az elsődleges cél, a hagyományos árnyékszék használatának kényelmessé tétele volt. A házak belsejében akkor már használatos biliket kellett tökéletesíteni. A toalett bekerült a lakóházba. Az ürítések gyakoriságát a vizelet és a fekália elválasztásával csökkentették. Tulajdonképpen ez képezi ezeknek a toaletteknek a legjelentősebb műszaki megoldását és határozza meg működési elvét is. Ürülékünk tömegének 90 %-át kitevő vizeletet egy külön tartályba gyűjtik be, míg a fekália tömegét a helyben való kiszárítással csökkentik. A szárítás elektromos ellenállással, légáramlással, vagy esetleg napenergiával történik. Olyan toalettek is vannak, amelyekben a vizelettől elválasztott fekáliát egy külön, a pincében, vagy alagsorban elhelyezett tartályban « komposztálják ». A kellemetlen szagok elvezetésére különböző ventilátoros szellőző berendezéseket építenek. Ez utóbbi mindig elektromos árammal működik. A kiszárított fekáliát ürítéskor a kert földjébe ássák, amíg a begyűjtött vizeletet – hígítás után a növények tövébe eresztik.

A száraz toalettek harmadik nemzedéke az előzőektől, működési elvében különbözik. Itt a vizeletet és a fekáliát nem választják szét. A szagártalmat, cellulózban gazdag növényi anyagokból készült alom hozzáadásával szüntetik meg. Így működik az az egészen újszerű száraz toalett, amelyik Magyarországon alomszék néven ismert [1]. Az alomszék tartályában a szagokat fejlesztő élettani folyamatokat a hozzáadott cellulóz alom állítja le, inhibícióval. Ez a folyamat, csak vizelet jelenlétében működik. A szagokat gerjesztő, nemlélegző folyamatok elkerülése végett a tartály térfogata, egy heti « termelés » térfogatát nem haladhatja meg. Emiatt az ürítések gyakoribbá válnak. Ezzel szemben egy alomszék házon belüli elhelyezéséhez, ventilátoros szellőző berendezés nem szükséges. Kerti felhasználás előtt az alomszék termelését kupacban komposztálni kell, vagy talajtakaró formájában felhasználni. A nyert komposzt minden kerti- és mezőgazdasági használatra megfelel, minden egészségi veszély nélkül.

Az alomszék

Volt idő, amikor idegesített az, amikor egyesek tudományos munkásságomat az alomszékre akarták korlátozni, amit gúnyosan « macska vécének » kereszteltek. Az is mondták, hogy az én « találmányom », amit talán túlzás egy olyan találmányra mondani, ami a maga idejében a világ több részén megjelent. Ha az elsők között is voltam (1969-ben), akik az alomszéket megépítették, ma már kimutatható, hogy az alomszék, vagy hasonló toalettek kb. egy időben az Egyesült Államokban (Joseph Jenkins), Svájcban (Pierre Lehmann) és még ki tudja hol, megjelentek. Európában talán én voltam az első, aki számos nyilvános előadással és televíziós adással indítottam el az alomszéket hódító útjára. Érdemem csupán az, hogy megtaláltam a szagok alommal való megállításának a tudományos magyarázatát, valamint az emberi ürülék helyes komposztálásának a módszereit. Ezzel szemben a francia TLB (azaz toilette à litière biomaîtrisée) elnevezést valóban én találtam ki. Angol változatát André Leguerrier alkotta: a BLT (azaz biolitter toilet) és az eszperantó pajlaĝejo elnevezést valóban én találtam ki. A TLB elnevezést 1995-ben, egy, Ath városában (Belgium) rendezett nemzetközi tudományos konferencia előadásait hallgatva találtam meg. Ezen a konferencián több kutató beszélt a « biológiailag rögzített » almon való állattenyésztésről (élevage sur litière biomaîtrisée). Számomra az ilyen állattenyésztésnél tapasztalt szagok megfékezésének az élettani folyamata, azonos volt azzal, ami az általam 5 vagy 6 évvel azelőtt elindított alomszékben is lezajlik. 1990 előtt a száraz toalettek gyakorlatilag senkit sem érdekeltek. Az elsők között voltam – ha nem az első – aki erről nyilvános előadásokat is tartott Belgiumban és Franciaországban. Amikor tudományos munkatársaimnak a szagok biológiai megállításáról beszéltem, udvariasan meghallgattak, de azt is tudtomra adták, hogy ilyen kutatásokra kár az időt, a pénzt és az energiát pocsékolni. Első előadásaim általános és hangos derültségbe – mondhatnám röhejbe – fulladtak. Röviden: senki sem vett komolyan. 1996-ban, a franciaországi Poitiers városában rendezett nemzetközi tudományos konferencián (Journées Information Eau, École Polytechnique de Poitiers, 1996 szeptember), amikor előadtam az alomszék működési elvét és a vécé igen kedvezőtlen környezeti mérlegét, a konferencia elnöke kijelentette: « Országh professzor úrnak tudományosan igaza van. Viszont ahhoz, hogy egy francia embert egy száraz toalettre ültessünk, egy töltött puska csövét kell a hátába nyomni! ». Alig tíz évvel később francia családok ezrei használták már az alomszéket.

Azóta, talán a vízproblémák súlyosbodásának köszönhetően, egyre több ember érdeklődik a száraz toalettek iránt, csak a vízügyi szakemberek nem. Az interneten a tárgykörben szakosodott honlapokat ma már nehéz lenne megszámolni. Sajnos a legtöbb ilyen honlapon, képtelenek megkülönböztetni a teljesen más működési elvű alomszéket a többi száraz toalettől. Sajnos a vizet nem használó toalettek többségének a környezeti mérlege egyáltalán nem kedvező. Hiba tehát a valóban környezetbarát alomszéket a többi száraz toalettel összekeverni.

Az amerikai Joseph Jenkins [2] munkásságának köszönhetően, angol nyelvterületeken az alomszékkel gyakorlatilag azonos « sawdust toilet » (fűrészpor toalett) terjedt el. Ez az elnevezés a fogalmat kissé leszűkíti, ugyanis a fűrészpor nem az egyetlen lehetséges alom és nem is a legjobb! Az EAUTARCIE honlap angol nyelvű oldalain is, André Leguerrier által alkotott « biolitter toilet », röviden BLT elnevezést használjuk.

Ki használja az alomszéket?

Franciaországban egy felmérés szerint az alomszék használata eléggé elterjedt. A valóságban, a használatban lévő alomszékek száma a jelzettnél sokkal magasabb: a legtöbb használó család nem jelentkezett.

A száraz toalettekhez való viszonyunk megváltoztatása után alomszéket vásárolhatunk, vagy építhetünk. Egy Belgiumban végzett régi tanulmány [3] szerint az alomszéket használó családok túlnyomó többsége hallani sem akar a vécé használatáról (legalább is saját otthonukban). Az alomszék által biztosított kényelem szerintük egyenértékű a vécék által nyújtottal. Az alomszéket használó családok szociális helyzete viszont kissé meglepő. A belga Vízügyi Kormánybizottságban a száraz toalettekről tartott előadásom után, a jelenlévő magas rangú hivatalnokok és szakemberek, bár elismerték az alomszék elterjedését, viszont szerintük ilyen toalettet, csak a hegyi legelőkön birkákkal, kecskékkel és a nyomortanyákon élő, a társadalmon kívül álló, személyek használnak. A tanulmányból viszont kiderül, hogy az alomszéket használók túlnyomó többsége jómódú, és egyetemi- vagy főiskolai diplomával rendelkezik. Több alomszék igen fényűző házban működik. Tanulatlan emberek lakásában, vagy házában működő alomszék ekkor még nagyon kevés volt.

Talán nem felesleges hozzáadni, hogy alomszéket állatok is igen előnyösen használhatnak. Az almon nevelt állatok jobban érzik magukat, húsuk és tejük bizonyítottan jobb minőségű. A termelt trágya komposztálásával nemcsak a nitrát szennyezés csökken, ill. szűnik meg, hanem a földek talajának a minősége is javul.

Az alomszék működési elve

A legtöbb száraz toalett tervezőjének elsődleges célja egy olyan berendezés megépítése volt, amelyiknek a használata a legjobban hasonlít a vécé használatára. Az alomszék tervezésénél, ezzel szemben, a legfontosabb cél az ürülék talajba való visszavezetése a lehető leghatásosabb humuszkészítéssel, ill. talajjavítással. Az már csak egy szerencsés fordulat volt, hogy az alomszék használatával a korszerű kényelmet is meg sikerült őrizni. A cél elérésére meg kell akadályozni az ürülékben mindig jelenlévő ureáz nevű enzim és más enzimek bomlasztó hatását, ami a szagokat is felszabadítja. Az enzimek hatására az igen értékes, nitrogénben gazdag szerves vegyületek, többek között ammóniára bomlanak. Leépülésük után [4] humusz gyakorlatilag, még növényi cellulóz hozzáadásával sem képződik. A növényi cellulózt , ami a bomlási folyamatokat megállítja [5], közvetlenül az ürülék szervezetünkből való kidobása után kell hozzáadni. Tehát a cellulózban gazdag alom hozzáadásával nemcsak a humuszképződést indítjuk be, hanem a szennyező ammónium- és nitrát ionok felszabadulását is megakadályozzuk. Ezzel a szagok sem szabadulnak fel. A növényi cellulóz hozzáadásával az emberi trágya szén/nitrogén (C/N) aránya is közelebb kerül a komposztkészítéshez szükséges értékhez [6].

Hogyan néz ki egy alomszék?

Ürülékünkhöz való viszonyunk felülvizsgálata után már nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a toalett a vécére hasonlítson, mint a skandináv toalettek. Ellenkezőleg: a ház, ill. a lakás belsejébe elhelyezett alomszék egy szép, sokszor díszes bútor . Igényesebb használók az alomszék stílusát bútoraik stílusához igazítják. Nem egy jómódú használó, díszesen kárpitozott alomszékét műbútorasztalossal készíttette.

Egy keleti harcművészeti központban (Belgium) elhelyezett alomszék megtekintésére kattintson ide. Férfiak számára alomvizeldét is készítettek.

Műszaki szempontból sokan az egyszerűség hívei. Az alomszék nem más, mint egy bútorba helyezett vödör. A fedőlapra szerelt védőszoknya a fa részeket védi a vizelet cseppektől. Kényelemszeretők, és betegek részére kárpitozott karosszék formájára is ki lehet alakítani. Elhelyezéséhez nem kell sem vízvezeték (kivéve esetleg kézmosásra), sem csatorna, sem ventilátoros szellőztetés. A vécécsésze eltávolítása után az alomszék egyszerűen a helyére kerül, mint egy kis bútor. Van, aki a fürdőszobában helyezi el. Sokan a lefolyóval fel nem szerelt vendégszobába is helyeznek egy alomszéket, egy díszes spanyolfal mögé. Betegek szobájában az ágy mellé kerül, mint egy lyukas szék.

Ha a használati utasítást maradéktalanul betartjuk, az alomszék nem okoz több szagártalmat, mint egy vízöblítéses vécé.

A legjobb alom kerti hulladékokból és falevelekből készül egy növényaprító segítségével. Az alomba sokan illatos szárított gyógynövényeket kevernek. Aprított kartondobozokból , és szárított nyírt fűből is nagyon jó alom készül. Az almot lehetőleg száraz helyen tároljuk. Az alomszék mellé egy kosárba, vagy más edénybe helyezzük.

Műanyag-, vagy fémvödör?

A legjobb, az is igaz, hogy a legdrágább, megoldás a rozsdamentes acélból(ezüstacél) készült vödör, ami igen tartós és karbantartása is egyszerű. Egy zománcozott vödör is megfelel és jóval olcsóbb. Elvileg egy horganyozott bádogvödör is használható, de élettartama, a rozsdásodás miatt, kisebb.

A legolcsóbb megoldás a műanyag vödör, ami sajnos idővel a szagokat magába veheti, még gondos karbantartás esetén is. Viszont ez a szegényebb használók leggyakoribb választása. A kőműves munkákhoz használt fekete színű PVC vödör igen erős és ellenálló. A szagok elkerülése végett, alomszékenként tanácsos 2, vagy 3 egyforma vödröt vásárolni, amit felváltva használunk. Amíg az egyik « szolgálatban » van, addig a másik az udvaron, vagy a folyosón tele szappanos vízzel (pl. fürdővízzel), várakozik. Szappanos víz helyett, a vízbe egy maréknyi agyagot is el lehet keverni, ami a szagokat még hatásosabban megköti. Ne tegyük a műanyag vödört a napra, aminek az ultraibolya sugarai az edényt törékennyé teszik. Ugyanazt a szappanos- vagy agyagos vizet többször is használhatjuk.

Nagyon fontos: csak szép alomszéket használjunk!

Egy lyukas deszka alá helyezett vödör, bár a célnak megfelel, sokat árt a száraz toalettek elterjedési ügyének. Az ilyen berendezéseket csak ideiglenesen, a rendszer kipróbálására használjuk, állandó jelleggel inkább nem!

A hagyományos vécé minden otthonban stílustörést okoz. A lakásban sokszor gondosan kiválasztott, egységes stílusú bútorokkal berendezett helységeket elhagyva, benyitunk egy stílus nélküli mellék helységbe, ahol a vécé van. Az alomszék használatával a jobb módú használók ezt a stílustörést felszámolják. Alomszéküket a lakberendezés stílusához igazítják. Az alom tárolására is egy stílusos ládát, edényt, vagy kosarat rendszeresítenek. Egy ízléses otthonban az alomszék egy valóságos műalkotás is lehet. Ezt a « fényűzést » a lefolyó el nem helyezésével elért pénzmegtakarítással elérhetjük. Egy fényűző alomszék megépítése minden hagyományos stílus (Louis XV, Louis XVI, empire, directoire, barokk, art nouveau, etc.) alapján kivitelezhető. Több ilyen alomszék működik francia kastélyokban és jómódú családok fényűző házaiban. Népművészektől is rendelhetünk igen stílusos alomszékeket: elég megvenni előre az ezüstacél vödröt, ami köré a műbútorasztalos, vagy a népművész az alomszéket rendelésre megépíti, ill. kifaragja . Olcsóbb, bár igen stílusos megoldás egy régi, kárpitozott karosszék átalakítása alomszékké. Fürdőszobába való elhelyezés esetén, az alomszék bútorának a borítása azonos lehet a fali burkolattal, vagy nem. Vannak tehát Olcsó és elegáns megoldások. Franciaországban néhány asztalos műhelyben alomszékeket már kis sorozatban gyártják.

Hogyan építsünk alomszéket?

Az itt mellékelt műhelyterv alapján Magyarországon is bármelyik asztalosmester, vagy (nép)művész is építhet alomszéket. Ebben az ügyben csupán egyetlen óhajom van:

• Az esetleges reklámozásnál nevezzék a tárgyat « komposzt toalett, vagy száraz vécé » helyett alomszéknek és adják meg a VÍZÖNELLÁTÓ honlap címét.

Alomszék építéséhez egy közepes tehetségű barkácsoló szakértelme elegendő. Ha valaki nem tud barkácsolni, vagy nincs ideje, vagy kedve hozzá, akkor a mellékelt tervek alapján bármelyik asztalos az előre megvásárolt vödör köré megépítheti. Külföldön alomszék a kereskedelemben is kapható.

Alomszék közületi használatra

Alomszék, közületi használatra is megfelelő. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen közös alomszékek csak folyamatos felügyelet mellett működnek kielégítően. A nagyközönség még nem ismeri a száraz toalettek használatát, tehát közületi alomszékek mellé egy erre kijelölt személy jelenléte és munkája szükséges. Ma már Franciaországban és Belgiumban több vállalat kölcsönöz alomszékeket, nagyobb kültéri rendezvényekre(vásárokra, hangversenyekre, stb.), valamint építkezésekhez. Egyre több önkormányzat, a község vagy város területén lévő rendezvényekre, pontosan környezetkímélés céljából, a hagyományos – és igen szennyező – vegyi toaletteket alomszék kölcsönzéssel helyettesíti.

A kölcsönzéssel gyakran karbantartó személyzet is jár. Ezek az emberek magyarázzák a (fizető) használóknak az alomszék működését, ügyelnek a tisztaságra, a vécépapír- és alomellátásra, valamint a vödrök idejében való ürítésére. Ennek érdekében minden alomszékhez legalább két vödör van rendszeresítve. Az ürítés egy acél konténerbe történik, amit egy tehergépkocsi szállít el a legközelebbi mezőgazdasági termelőegységig (állattenyésztő tanyáig), ahol az istállótrágyához adva, komposztot készítenek belőle.

Több ezer személyes kültéri rendezvényeken láttam rögtönzött alomvizeldét is. Szalmagöngyölegekből is lehet alomvizeldét készíteni. Másutt az alomvizelde egy alommal teli műanyag tartály, vagy egy kb. 30 cm mély és 30 cm széles árok, amit két deszkakerítés közé ásnak. Itt, a vizelettel átitatott almot minden nap (szükség esetén kétszer is) cserélik.

A rendezvényeken, minden elvárás ellenére, a nagyközönség az alomszéket jobban kedveli, mint az eléggé kellemetlen szagú vegyi toaletteket. Franciaországban, számos alomszéket használó család pontosan egy ilyen rendezvényen ismerte meg a rendszert.

A száraz toalettek városokban?

Emeletes városi társasházak lakásaiban alomszéket használni gyakorlatilag lehetetlen. Földünk lakosságának a növekedésével az emberek egyre nagyobb hányada lakik városokban. A VÍZGAZDA rendszer egyik alapgondolata az, hogy emberi- vagy állati ürüléket tartalmazó szennyvizeket élővízbe vagy talajra kiönteni, vagy abba beszivárogtatni (még hatásos tisztítás után sem) és bármilyen tisztítási folyamatnak alávetni semmilyen körülmények között nem szabad. Ebből következik az a megállapítás, ami szerint az alomszék működési elvének városi környezetben való alkalmazása hosszútávon elkerülhetetlen. Tehát itt nem száraz toalettek elhelyezésről beszélünk, hanem a gazdaságos öblítővel felszerelt vécékből kifolyó fekete-víz külön csatornarendszerrel való szelektív begyűjtéséről, vagy szippantható tartályokban való tárolásáról. Az így begyűjtött fekete-vizet ezután alomátitató telepeken, növényi hulladékok segítségével komposztálni. Ilyen telepek Franciaországban már közel tíz éve sikeresen működnek.

A rendszer részletesebb leírása a KEGYEDI rendszer a városban c. fejezetben olvasható.

Megjegyzés: Az átitatásra szánt, cellulózban gazdag növényi alomba, nehezen kezelhető hulladékokat is hasznosíthatunk. Ide tartozik a városi hulladék tömegének kb. 40 %-át kitevő erjeszthető szerves anyagok (ételmaradék, kerti hulladék, újrapapír gyártására alkalmatlan papír- és karton hulladék, parkok és utak menti fák, bokrok nyesedéke, használt faládákból aprításából nyert fatörek, stb.).

Az olvasás folytatására nyissa meg Az alomszék használata c. fejezetet.

ELEJÉRE