Fenntartható vízgazdálkodás a háztartásban

A vízgazdálkodás két különböző szemlélete

A ma érvényben lévő hivatalos álláspont

A hivatalos álláspontot a nemzetközi mamutvállalatok által irányított, közérdekűnek bemutatott, vízművek szakemberei határozzák meg. Számukra a vízgazdálkodás csak központi irányítással működhet, amibe az adófizető polgárnak semmi beleszólása nem lehet. Ezt az álláspontot a rendszeres ellenőrzéseken alapuló minőségi követelményekkel indokolják. Tulajdonképpen ez vezet arra, a ma mindenütt érvényben lévő megoldásra, ami szerint minden háztartási alkalmazásra [1] ivóvizet kell használni.

A legjobb esetben az esővizet hivatalosan a következő felhasználásra tanácsolják:

• Franciaországban: kertlocsolásra, kocsimosásra, külső takarításra és megfelelő fertőtlenítés után ...vécéöblítésre. Minden házon belüli más felhasználás tiltott.
  
• Belgiumban: a szakemberek tűrik, bár nem tanácsolják, a mosásra való felhasználást.
  
• Mindkét országban hivatalosan nagyon nem tanácsolják tisztálkodásra, mosogatásra és főleg ivásra és főzésre. Ezen a téren Brüsszel önkormányzata képezi az egyetlen kivételt. Ebben a városban az önkormányzat azt is jelzi, hogy az esővizet ihatóra is lehet szűrni.

A fenntartható lakossági vízellátás alapelvei

A fenntartható lakossági vízellátás két alapelve pontosan a vízellátásra és használatára vonatkozik.

Az első számú alapelv szerint a víz minőségét mindig a felhasználás igényeihez kell igazítani. Szigorúan vett ivóvízre (közvetlen ivásra, kávé, tea, készítésre és főzésre) egy embernek naponta legfeljebb csak 5 literre van szüksége. Az összes többi háztartási használatra ivóvíz nem feltétlenül szükséges: « ártalmatlan » minőségű víz is megfelel. Az ilyen víz kis mennyiségben való lenyelése az egészségre egyáltalán nem ártalmas. Ezzel szemben, más háztartási alkalmazásra (mosás, mosogatás, tisztálkodás) nem ivóvíz, hanem természetesen lágy (kevés vízkövet tartalmazó) víz szükséges. Ezekre a használatokra a tetőről begyűjtött esővíz sokkal jobban megfelel, mint a városi vezetékes (gyakran kemény) víz.

A második alapelv szerint minden rendelkezésre álló vízforrás (városi víz, kutak, források, folyók, tavak vize, valamint a tetőről begyűjtött esővíz) felhasználását azonos jogi alapra kell helyezni. A jelenlegi jogi helyzetben, az ivóvíz előállítása és kereskedelembe vitele néhány közületi- és magánvállalat féltve őrzött monopóliuma. Ezek a (magán)vállalatok írják ma elő a kormányzatok vízpolitikáját. Innen adódik az a furcsa jogi álláspont, ami szerint (minden tudományos adat figyelembe vétele nélkül) az esővíz házi felhasználása hivatalosan « veszélyesnek »minősül.

Az egyéni kezdeményezések korlátai

A ma jelenleg mindenütt hangoztatott álláspont szerint, ezen a téren a háztartásokban, két irányba lehet csak elmozdulni: a víztakarékosság és a szennyezés csökkentése terén. A környezetvédő szervezetek által javasolt mindennapi eljárások környezeti behatásai nagyon különbözők lehetnek. Pl. az un. « környezetbarát » mosószerek használatából eredő környezeti javulás a folyóvizek minőségén alig mérhető. A tisztított szennyvíz talajba szivárogtatása esetén, a környezeti behatás javulása a nullával egyenlő. A másik végleten van pl. a vízöblítéses vécék, száraz toalettekkel való helyettesítése [2]. Nem túlzás azt állítani, hogy ezzel a döntéssel (természetesen, ha pl. külvárosokban és falun mindenki így dönt) a háztartási szennyvizek által okozott gondok, és a hozzá tartozó közületi és egyéni költségek legalább 90 %-a egyszerűen eltűnik. A mindennapi életben ismételt kis cselekedetek összessége, ha azt emberek százezrei, vagy milliói teszik, a környezetre nagy hatással van.

Kell-e a vízzel takarékoskodni?

Amikor a nagyközönséget a víz ügyében mozgósítani kell, mindig a vízzel való takarékosságról szónokolnak. Ez az eljárás csak a központosított vízszolgáltatás és szennyvízkezelés esetében érvényes. Amint a kitűzött cél nem néhány vállalat egyeduralmának a megőrzése, hanem a fenntartható vízgazdálkodás, könnyű kimutatni, hogy a helyi megoldások esetében ez a gond egészen más színben mutatkozik.

A « tessék-lássék » vízmegtakarítási megoldásokat minden hivatalos közleményben olvashatjuk. Ezeket találjuk az önkormányzatok és a környezetvédők által terjesztett írásokban is. Még a vízművek is ezekre hívják fel a figyelmet – és nem ok nélkül: a mindenki által ismert « tessék-lássék » víztakarékossági megoldások sem a vízművek bevételét, sem a vízre kivetett adóbevételeket nem veszélyeztetik [3].

Ezért van az, hogy a magánkézben lévő vízművek ezeket a megoldásokat tanácsolják; ezek ugyanis egyáltalán nem fenyegetik a bevételeket.

A jelenleg érvényben lévő törvények értelmében a vízfogyasztás csökkentése (pl. esővíz-hasznosítással) tulajdonképpen adócsalásnak minősül: minél kevesebb vezetékes – tehát adóztatott – vizet fogyasztunk, annál kevesebbel járulunk hozzá a víztartalékok védelméhez. A víztakarékosság egyben antiszociális viselkedés, mint ahogyan azt elemezzük a A TELESŐ rendszer és a törvények c. fejezetben [4].

Másrészt a legelemibb józan ész, de környezetünk érdeke is, azt írná elő, hogy természetes vízforrásainkat kíméljük. Amíg a víz egy eladható és adóztatható árú, addig a józan ész is félre van téve.

A ma mindenütt hangoztatott víztakarékosságnak csak akkor van még valami értelme, ha vezetékes vizet használunk. Ebben az esetben a víztartalékokra való nyomás kissé csökken. Ezzel szemben, aki a háza tetejéről begyűjtött esővizet használja és azt, használat és kezelés után, kertjének talajába visszavezeti, annak a víztakarékosság tulajdonképpen nem jelent semmit. Főleg akkor nem, amikor házának teteje elég nagy és a begyűjtött víz a család szükségleteit kielégíti. Itt a természetes víztartalékokra való nyomás a nullával egyenlő: a tetőre eső vizet, használat és megfelelő kezelés, pl. öntözésre való értékesítés, után a talajba visszavezetjük.

A TELESŐ rendszert használó családok legyenek takarékosak a vízzel, vagy pazarolják azt, annak sem a pénztárcájukra, sem a környezetre nincs befolyással. Ha a ház teteje kicsi, csak arra kell ügyelni, hogy a víztároló ki ne ürüljön.

A « tessék-lássék » megoldások a víztakarékosságra

Az erre vonatkozó tanácsokat olvassuk és halljuk mindenhol. Az ilyen víztakarékosság környezeti behatásai gyakorlatilag elhanyagolhatóak. Csak a fogyasztó (környezetkímélő) lelkiismeretének a megnyugtatására szolgál. Arra is jó, hogy a mindennapi ember a vízgondok valódi okain ne gondolkodjon. Ezek a tanácsok:

• Szappanozás és fogmosás közben a csapot el kell zárni.
  
• A teli kádban való lazulás helyett, zuhanyozzunk.
  
• A csapokat és a zuhany rózsáját víztakarékos elemekre kell lecserélni (amelyeknek ugyan a használata nem nagyon kényelmes).
  
• Téglát tenni a vécé öblítőjének a tartályába, vagy takarékos vécéöblítőt kell használni.

Kissé hatásosabb megoldások

• Megjavíttatni a csepegő csapokat és a vizet eresztő vécéöblítőt.
  
• Mosó- és mosogatógépet csak teli dobbal indítsuk el.
  
• Fürdővizünket takarításra, vagy kertöntözésre használjuk.
  
• Fürdővizünkkel öblítsük a vécét. Sajnos ez a megoldás több problémát okoz, mint amennyit megold.

Alapvető víztakarékossági megoldások

Ezeket sem a vízművek, sem az önkormányzat, sem a hivatalos vízügyi szakemberek nem tanácsolják; a környezetvédő egyesületek sem [5]. Itt már mind a vízadó bevételek, mind a vízművek haszna már veszélybe kerülhet.

A víztakarékosság egyik leghatásosabb útja a TELESŐ rendszer használata, vagy az udvarunkban lévő ásott kút vizének használata. Európában a lakóházak tetejére hulló csapadékok vize átlagban felér a családok által használt víz négy ötödével. Ha ehhez hozzáadjuk azt a tényt, hogy a felhasznált víz kb. egy negyede a vécé öblítésére szolgál, rájövünk arra, hogy a teljes esővízhasznosítás és egy jó száraz toalett használata mennyire csökkentené a természetes vízforrásokra való nyomást. Európában minden négyzetméter tetőről évente 500 – 1300 liter igen jó minőségű vizet lehet begyűjteni. Például egy olyan helyen, ahol az évi csapadékmennyiség 800 mm, egy 10x10 méteres ház tetejéről (egy 15 köbméteres tároló segítségével) a család naponta 220 liter esővizet használhat. Ez nem elhanyagolható mennyiség.

Amint azt már említettem, egy jó száraz toalett, mint az alomszék, elhelyezése igen lényeges vízmegtakarításhoz vezet, nem is beszélve a többi előnyös környezeti behatásokról. A közhiedelemtől eltérően, az alomszék alapelveinek a használata nemcsak a külvárosi és falusi házakban lehetséges. A VÍZGAZDA alapelveinek az alkalmazása városközpontokban is lehetővé válik.

A szennyezésünk csökkentése

Ezen a téren is vannak « tessék-lássék » hatástalan megoldások, de nagyon hatásosak is. Ez utóbbiak alkalmazásához, el kell jutni a gondok gyökereihez.

Víztisztítási szakemberek szerint a szennyezési teher növekedésével a víztisztító berendezések hatásosabban működnek. Az már egy más kérdés, hogy ez hasznos-e vagy sem a környezet számára. A háztartások vízszennyezésének a csökkentése « rontja a berendezések hatásfokát ». A víztisztító állomásokat üzemeltető vállalatoknak a törvény egy bizonyos tisztítási hatásfokot ír elő. Ebből következik az, hogy a víztisztítóknak kedvezőbb, igen szennyezett vizet tisztítani. Akkor a hatásfok ugyanis magasabb. A szennyezés forrásnál való csökkentése így senkinek nem érdeke. Ezek a vállalatok, berendezéseik jobb kihasználására a fogyasztót, nagyon ügyes fogásokkal, szennyezésének a növelésére ösztönzik (ilyen pl. a lefolyóba épített daráló, vagy « konyhamalac » használata). Azt ugyan « elfelejtik » közölni, hogy minél szennyezettebb víz kerül a víztisztító állomásra, a folyóba kieresztett tisztított víz is egyre gyengébb minőségű lesz.

A háztartási vízszennyezés csökkentését csak a hivatalos szónoklatokban hangoztatják, viszont minden törvény ennek pontosan az ellenkezőjét írja elő, bár alattomosan rejtett módon.

Amíg a törvény a szennyezés helyett a vizet adóztatja, a szennyezés forrásnál való csökkentése a fogyasztó jóindulatára van bízva.

A szennyezés csökkentésének a « tessék-lássék » megoldásai

Hivatalos közegek és a környezetvédők szónoklataiban is ezeket lehet hallani és olvasni:

• A mosógépet teli dobbal és kevés mosószerrel üzemeltessük.
  
• Mosásra és mosogatásra « környezetkímélő » vagy « zöld » szereket használjunk.
  
• Csökkentsük a mosószerek használatát a városi víz lágyításával. A vízlágyító berendezések gyártásánál keletkezett behatásokat és a gyanták regenerálásánál kibocsátott sók szennyezését ugyan « elfelejtik » közölni.

Ezeknek a megoldásoknak a környezetjavító behatásai nagyon vitathatók.

Lényeges szennyezéscsökkentő megoldások

A háztartás vízszennyezését a forrásnál gyakorlatilag a nullára lehet csökkenteni. Erről viszont sem a politikusok, a hivatalnokok, vagy a környezetvédők nem beszélnek. Ezen a honlapon leírt házi rendszerek nemcsak a szennyezést csökkentik nullára, hanem jóval olcsóbbak és egyszerűbbek is a szürkevíz kerti hasznosítása, vagy egyedi kezelése és az alomszék használata), mint a törvény által előírt megoldások. A szennyezés csökkentésének itt csak a törvények szabnak határt: a hivatalnokok a szennyezést hatásosan kezelő megoldásokat (pl. a fekáliát nem tartalmazó szürkevíz szikkasztóba eresztését, vagy kertöntözésre való felhasználását) szigorúan megtiltják.

Levelezőim gyakran kerülnek nagyon fájdalmas választás elé: vagy engedelmeskedve a törvényeknek szennyezik a környezetet, vagy szennyezésük megszüntetésével törvényen kívül helyezik magukat. Egy kis szerencsévela bemutatott vízelemzési adatokkal, néhány jóindulatú hivatalnok berendezésüket « nem hivatalosan » eltűri. Ennek az ára a víz- és csatornadíj kifizetése. Belgiumban ezzel a legöntudatosabb környezetkímélőket a mások szennyezésének a megfizetésére kötelezik. Így alkalmazzák az európai « szennyező-fizető » alapelvet.

A TELESŐ rendszer használatával a vízbe is kevesebb szennyezés kerül.. A lágy (kevés mészkövet tartalmazó) esővízzel való mosáshoz kevesebb a mosó- és mosogatószer szükséges. Ezzel a megoldással ezeknek a szereknek a mennyiségét néha 80%-al le lehet csökkenteni, miközben a (szintén szennyező) vízlágyító berendezések is feleslegessé válnak. A lágy esővíz használata, csövekben, csapokban és háztartási gépek (mosó- és mosogatógép, kávéfőző, vízforraló, bojler, stb.) elektromos ellenállásán megelőzi a mészkő-lerakodásokat is. Ezzel ezeknek a gépeknek az élettartama megnő. A gépek és csapok ritkább cseréjével a környezetterhelésis csökken.

A mosógép és a környezetszennyezés

Ruháink tisztasága és a környezetszennyezés között szoros összefüggés van. Ezen jó elgondolkozni. Nincsenek csodák: minél gyakrabban működik a mosógép, annál több szennyezés kerül a vízbe. Ennek a következményei különösen akkor súlyosak [6], amikor a mosóvizet egy szennyvízcsatornába eresztjük bele (végső fokon, nem annyira a szennyvíz termelése, hanem a szennyvízcsatorna és a rákötött tisztító állomás képezi a legfontosabb környezeti ártalmat). Egy bizonyos tisztasági felfogásnak nagyok lehetnek a környezeti behatásai. A szutykos viselet és a rögeszmés tisztaság között kell megtalálni az arany középutat, amelyen mi is jól érezzünk magunkat és a környezetet is kíméljük.

A mosó- és mosogatógép nagyon hasznos robotok, amelyek a nők felszabadításához nagyban hozzájárultak. Nem egészen száz éve, a havi nagymosás két napi kemény munkát vett igénybe. Nem is beszélek a faszénnel működő, egészségre is veszélyes vasalókról. Ki emlékszik ma már a fából készült mángorlókra, amivel a háziasszonyok « vasaltak »? A mosógép és a villanyvasaló megjelenése az átlagember öltözködését nagyon feljavította. Az érem másik oldala a vízszennyezés és az energia fogyasztás.

A baktériumoktól való – néha rögeszmés – félelem a velejáró szennyezéssel is nagy súllyal nehezedik a természetes vízkészleteinkre. A háztartási takarító- és mosószereket gyártó vállalatok, de a gyógyszeripar is, nagyon ügyes reklámfogásokkal tartja ébren ezt a teljesen ésszerűtlen félelmet [7]. A vízszennyezés természetesen nem az ő gondjuk. Annál is ink ább, hogy a vízszennyezés kezeléséből egy másik iparág húz nagy hasznot. A mindennapi ember erre való tudatra ébredése nélkül, lassan csúszunk egy nagyon szennyezett és agyon tisztított világ felé, amiben természetes környezetünk gyakorlatilag elpusztul. A reklámok által sugallt szennyezés (vécé fertőtlenítő és takarító szerek nyakló nélküli használata) és annak a kezelése egyre több pénzbe fog kerülni. Néhány egyszerű megoldással mi is hozzájárulhatunk a szennyezés csökkentéséhez.

Jó tudni, hogy a különböző háztartási anyagokban lévő illatszerek a víztisztító állomásokon úgyszólván maradéktalanul átmennek (az ürülékünkben lévő gyógyszermaradékok is). A folyókban ezek a szerek a halak szaporodási tevékenységét nagyon zavarják. A kereskedelemben sajnos egyre nehezebb illatszer nélküli mosó- vagy mosogatószert találni. A gyártó cégek a háziasszonyok erre vonatkozó « igényeire » hivatkoznak. Egy gyakorlott háziasszony azt is tudja, hogy a szabad levegőn szárított mosott ruhanemű akkor is jó illatú, ha nem szagos mosószerrel mosták ki. Folyóink egészsége a háziasszonyok kezében is van.

Mosásnál kerüljük a reklámok által annyira ajánlott textil « puhító » szerek használatát. Egyes mosóporokban lévő optikai kékítő (amitől a fehérnemű « fehérebb lesz, mint a hó ») anyagok is nagyon szennyezik a környezetet. Ezek a szerek is átmennek a víztisztító állomásokon és a folyókban nagy károkat okoznak.

Ezzel szemben amint a szürkevizet nem csatornába öntjük, hanem a talajba szivárogtatjuk, vagy a kert öntözésére hasznosítjuk, akkor ezek az adalékanyagok teljesen leépülnek és semmi környezeti kár nem jön létre. Talajba szivárogtatásnál csak a fekáliás (fekete) víz okozhat nitrátszennyezést... főleg víztisztítás után. A törvényileg előírt víztisztító berendezések minél hatásosabban működnek, annál több nitrátszennyezést juttatnak a környezetbe.

A fenntartható szennyvízkezelés

A háztartásokban használt vízszennyező anyagok tehát csak akkor szennyezik és rombolják a környezetet, amikor a szennyvíz a csatornákon és a víztisztító állomásokon keresztül a folyóba kerül. A fenntartható szennyvízkezelés alapelveinek figyelembe vételével a szürke (szappanos) vizet a fekáliás víztől elkülönítve kell kezelni. Megfelelő kezelés után a szürkevízben lévő szennyező anyagok környezeti behatásai a nullára csökkenthetők. Nem túlzás azt állítani, hogy ma már olyan műszaki megoldások állnak rendelkezésünkre, amivel a városok vízszennyezése gyakorlatilag eltüntethető. Ezek a technológiák olcsóbbak, mint a ma javasolt közületi környezetromboló víztisztító berendezések.

Ivóvizünk és a vízszennyezés

Ivóvizünk helyes megválasztása is csökkentheti a környezetszennyezést. A műanyag palackokban árult ásványvizek fogyasztása nagy mennyiségű szennyezést juttat környezetünkbe. Nem is beszélve az energia fogyasztásról. Még a visszaváltható üvegekben árult ásványvizek is szennyezik a környezetet. Kereskedelembe vitelük több energiát fogyaszt, az üvegek mosása és fertőtlenítése is szennyező.

Ezeket figyelembe véve egyesek a városi víz fogyasztását javasolják, főleg a literenkénti alacsony árára hivatkozva. Sajnos a törvényileg előírt vóvíz fogyasztása hosszútávon nem szavatolja az egészség megőrzését.

Ha csak vezetékes városi víz áll a rendelkezésünkre, több lépcsőben javíthatjuk annak a minőségét.

A legolcsóbb megoldás a vizet egy üvegkorsóba ereszteni és egy napra az ablakba tenni. Ott a természetes fény hatására a klór a vízben ártalmatlan klorid ionokra redukálódik. Ekkor adjunk a vízhez literenként egy kávéskanál frissen csavart citromlevet, ami a klór által kezelt víz elektronaktivitását feljavítja. A hűtőben ez a víz egy-két napig jó állapotban megmarad.

Második lépésben egy (viszonylag olcsó) aktívszén szűrőt is lehet vásárolni, amit egy vízvezetékszerelő az ivásra kijelölt csap elé beszerel. A kisbaba fürdetésére is ebből a csapból vesszük a vizet. Az aktívszén nemcsak a klórt, hanem a növényvédő szerek maradékait és a szerves mérgező anyagokat is eltávolítja a vízből [8].

Amikor pl. egy városi lakásban lakunk, a legjobb megoldás egy házi fordított ozmózis rendszer megvétele. A legolcsóbbat 15.220 forintért + szállítási költségek. Olvasóim, akik ezt az akvárium töltésre árult rendszert megvették, nagyon meg vannak vele elégedve.

Családi házakban a legjobb megoldás ivóvizünket esővízből előállítani. A TELESŐ rendszer használata nemcsak az egészség megőrzésére jó, hanem a környezetet is nagyon kíméli.

ELEJÉRE