Vízpolitika másként

Kilépni a keretekből

A jelenlegi vízpolitika alapjait Európa-szerte bírálatok érik, amelyeknek a nyomása alatt két tagállam, Belgium és Franciaország, törvényhozója szakembereinek ma (2012-ben) már nyilvánosan feltette a kérdést: « kérjük, tudományosan határozzák meg, mi a fenntartható szennyvízkezelés! » Belgiumban, pl. olyan törvénymódosítási javaslatok készülnek, amelyek az alábbiakban javasolt műszaki megoldások alkalmazását, ha nem is teszik kötelezővé, lehetővé fogják tenni. Megjegyzés: a 2012-ben megfogalmazott törvénymódosítási javaslatok eddig (2017-ben) nem kerültek a parlament elé.

A magyar kormány is, bizonyos mértékig ebbe az irányba mozdult el, amikor vízpolitikáját véleményezésre nemrégen közzétette, « Nemzeti Vízstratégia » címmel. A vízpolitikáját vázoló leirat számos javaslatot is tartalmaz, amelyek a jelenlegi (2013-as) törvényes keretek által meghatározott térben mozognak. Félő azonban, hogy ezek a keretek valóságos áttörésnek, merőben új utaknak, nem adnak helyet. Sajnálatos lenne, ha Magyarország ezen a téren, a tudományosan ma már túlhaladott alapelvekhez ragaszkodva, csak a régi megoldások javítgatásán dolgozna, amint ez, az említett leiratból is kitűnik.

Az alábbiakban javasolt megoldások azt a célt szolgálják, hogy a jelenlegi keretekből kilépve, olyan új utakat jelöljenek meg, amelyeken haladva a vízgazdálkodás terén Magyarország, igen nagy valószínűséggel, nemcsak európai, hanem világszinten is, az élvonalba kerülhetne. Ennek érdekében kistelepüléseken olyan kísérleteket kellene kezdeményezni, amelyeknek a tanulmányozása, megvetné a hosszútávon is fenntartható vízgazdálkodás alapjait.

Ehhez viszont igen alapvető szemléletváltásra lenne szükség. A jelenlegi szemlélet világosan kimutatta határait. Elismert szakemberek véleménye szerint is, a jelenleg tapasztalt, vízhez köthető gondok, a jövőben az emberiséget történelme egyik legjelentősebb kihívása elé fogják állítani: az sem kizárt, hogy a vízért még háborúkat is fognak indítani. Az alábbiakban ismertetett szemléletváltás olyan, és ma már rendelkezésre álló, műszaki megoldásokat helyezne előtérbe, amelyek hosszútávon (kb. 50 év alatt) a jelenleg mindenütt tapasztalt vízgondokból való teljes kilépést lehetővé teszik. Magyarországon ezeknek a műszaki megoldásoknak az alkalmazása állami-, önkormányzati-, és lakossági szinten, rövidtávon is jelentős költségmegtakarításhoz vezetne, hatásosabb környezetvédelem biztosításával. Tehát a cél: hatásosabb környezetvédelem, olcsóbban, és az európai törvényekkel teljes összhangban.

Az itt megfogalmazott javaslatok alkalmazási tere

A www.eautarcie.org nemzetközi honlapon ismertetett rendszer alkalmazásáról van szó, amit külföldön SAINECO (asSAINissement ECOlogique), Magyarországon, VÍZGAZDA néven ismernek. A VÍZGAZDA segítségével, úgy gazdálkodunk a vízzel, mint a gyermekeit féltő anya és a jó házigazda, a család vagyonával. Tehát a VÍZGAZDA szó, a fogalmat pontosabban fejezi ki, mint a SAINECO, vagy az ECOSAN (ECOlogical SANitation) ugyanis a szennyvízkezelésen túl, a teljes vízgazdálkodást magában foglalja.

Ez az « új » rendszer – bár alapjait Országh József már 1992-ben közzétette [1] – a szennyvízkezelésből kiindulva, a lakossági vízellátáson keresztül a mezőgazdasági termelést is érinti. Következményeivel a klímaváltozásokat is jelentős mértékben enyhítheti.

Alkalmazását, első lépésben, falvakban, családi kertes külvárosi házaknál lenne célszerű kisebb-nagyobb léptékben megvalósítani és tanulmányozni. A költségek, és a környezeti behatások felmérése után lehetne szó az új törvényes keretek kialakításáról – mint az már Belgiumban is elkezdődött [2], bár igen szerényen. (Megjegyzés 2017-ben: A RAD által megfogalmazott törvényjavaslatok még a parlament elé sem kerültek. A belga politikusok szemmel láthatóan csak a nagy nemzetközi, vízzel foglalkozó vállalatok piacát védik.)

A VÍZGAZDA alapelveinek az alkalmazása zárt beépítésű városközpontokban is lehetséges, viszont ezt jobb lenne a kistelepüléseken nyert tapasztalatok alapján, növekvő léptékekben, először kísérleti alapon, megvalósítani. A rendszerben használt műszaki megoldások ezen a téren is ismertek és jól működnek. Egy rövid összefoglaló, egy 14 perces videó formájában, látható.

A VÍZGAZDA teljesen új alapelveken nyugszik, viszont megértéséhez tudatosítani kell azokat az alapelveket (angolul paradigms) is, amelyeknek a szellemében gazdálkodnak jelenleg a vízzel, és fogalmazták meg a fentiekben említett « új felfogást ».

A jelenlegi vízgazdálkodás nem megfogalmazott alapelvei

Mielőtt a fenntartható vízgazdálkodás új alapelveit ismertetnénk szükséges azokat, a meg nem fogalmazott, alapelveket is ismertetni, amelyek a jelenlegi vízgazdálkodás alapjait képezik.

• A környezetet akkor védjük hatásosan, amikor a befogadó közegbe tisztított vizet öntünk ki. Ennek érdekében tehát a szennyvizeket tisztítani kell, bármi legyen is annak költsége, gazdasági, vagy szociális ára. Minden szennyvízkezelő rendszert a tisztítási hatásfoka alapján értékelik.
• A begyűjtés és a kezelés egyszerűsítésére a fekete- és szürke-vizet összekeverve kell a csatornába önteni. Ennek, a mindent a szennyvízcsatornába elv általános alkalmazása lett a közvetlen következménye. (Megj.: Sajnos ez az elv azonos a mindent a kukába felfogás alapgondolatával.)
• A szennyvízkezelés elsődleges célja az un. fekáliás vész elleni küzdelem. A szakemberek számára a városi szennyvíz összetétele egy megváltoztathatatlan adat, aminek a segítségével a víztisztító berendezéseket tervezik. Ez az un. « lakos-egyenérték » (équivalent-habitant), aminek a pontos összetételét még a törvénybe is bevezették [3].
• A mezőgazdasági termelés fenntartása csupán nitrogén, foszfor és kálium (NPK) és más tápelemek megfelelő adagolásával történik.
• Minden háztartási tevékenységhez, lehetőleg a törvény által szavatolt minőségű ivóvíz használatát írják elő.

A jövő érdekében ezeket az alapelveket jobb lenne fokozatosan félretenni, ugyanis kimutathatóan, ezek képezik a fenntartható vízgazdálkodás kialakításának a legnagyobb akadályait.

A VÍZGAZDA jövőbe mutató alapelvei

A rendszer öt első alapelve a fenntartható szennyvízkezelés alapjait rakja le. A harmadik az új, valóban fenntartható, élelmiszer termelést teszi lehetővé. Végül a hatodik, a lakossági vízellátás átszervezésével, hatásosabb közegészség védelmet biztosít, miközben a rendelkezésre álló vízkészleteket is kíméli.

1. A fekáliás, fekete- és a szappanos, szürke-vizet külön kell begyűjteni és kezelni. Külön begyűjtve, a kétfajta szennyvíz erőforrás, felhasználható nyersanyag. Csak összekeverésük után válik hulladékká, és csak a tisztítás következtében szennyezi és károsítja a környezetet.
2. Emberi- vagy állati ürüléket tartalmazó vizet, tisztítási folyamatnak alávetni, talajba szivárogtatni, vagy talajra kiönteni semmilyen körülmények között nem szabad. Ezeket a vizeket, cellulózban gazdag növényi anyagok, illetve hulladékok átitatása után, komposztkészítéssel a mezőgazdaságban lehet és kell hasznosítani.
3. A szennyvízkezelés elsődleges célja nem a fekáliás vész elleni küzdelem (bár ez is megvalósul), hanem a szennyvízben lévő értékes szerves nyersanyagok visszavezetése az élőtalaj, képződési folyamataiba. Ezen a szinten, nem a szennyvízben jelenlévő tápelemek (NPK) mennyisége, hanem azoknak az erre megfelelő molekularendszerekben való elhelyezkedése a legfontosabb szempont. Pontosan ezeket a molekulaszerkezeteket, amelyek a humuszképződés alapjait képezik, rombolja szét a szennyvíztisztítás.
4. A háztartásokban keletkezett szappanos víz egy erőforrás, amelyet öntözésre, és a földalatti vízkészletek feltöltésére lehet és kell használni.
5. Kezelt vagy kezeletlen szennyvíz, élő vizekbe való kiöntését, minden rendelkezésre álló eszközzel kerülni kell. Szürke-víz kezelésére a napfény és a levegő ingyenes és természetes tisztító hatását kell előnyben részesíteni.
6. A víz minőségét mindig a felhasználás igényeihez kell igazítani. Minden rendelkezésre álló vízforrás felhasználásának, beleértve a csapadékok vizét, egyenlő jogi és szabályzati keretet kell biztosítani [4]. El kell azt is ismerni, hogy iváson és az ételek megfőzésén kívül minden más háztartási használatra, ivóvíz szabványokat nem kielégítő víz is megfelelő lehet.

Az itt bemutatott alapelvek alkalmazása a víztörvényeket is jelentősen leegyszerűsítené. Pl. a szennyvizek kezelésére bármilyen műszaki megoldás engedélyezve lenne, amennyiben az, az első öt alapelvnek megfelel. Érdemes megjegyezni, hogy egyetlen, jelenleg előírt, víztisztítási eljárás sem teljesíti ezeket a feltételeket. A jelenlegi rendszerek hosszútávon nem fenntarthatók.

A jelenlegi, igen drága, szennyvízbegyűjtési-, és tisztítási berendezések elhelyezését falvakban azzal indokolták és indokolják, hogy ezek hiányában a lakosság, szennyvizével a környezetet szennyezné. Viszont az is kimutatható, hogy a szennyvíz ásott kutakba- és élővizekbe való közvetlen kiöntésének betiltása után, a falusi lakosság által alkalmazott hagyományos módszerek a környezetet sokkal hatásosabban kímélték és védték [5], mint a jelenleg elhelyezett, igen költséges szennyvíztisztítási rendszerek.

Víztisztítással foglalkozó szakembereknek a következő feladatot javasoljuk: vázoljanak egy olyan szennyvízkezelő eljárást, amelyik a fent ismertetett öt alapelvnek megfelel, de kevésbé védi a környezetet, mint a jelenleg javasolt és ismert leghatásosabb víztisztító berendezés.

Könnyen kimutatható az a tény, hogy minél hatásosabban tisztítjuk a szennyvizeket, annál jobban szennyezzük, és főleg károsítjuk a környezetet. A szennyvizet nem tisztítani, hanem teljes egészében felhasználni, értékesíteni lehet és kell is. Ilyen tekintetben a jelenlegi szennyvíztisztítás – beleértve az un. « természet közeli », növényi víztisztítást is – egy elsődleges környezeti ártalom. Ugyanezt elmondhatjuk a növényi biotömeg (pontosabban életanyag, mint a szalma, mezőgazdasági hulladékok, biogáz, bio-üzemanyagok, pellet, stb.) égetéséről is « energiatermelés » ürügyén. Az így szétrombolt életanyag (biotömeg) élettani értéke (a humusz nyersanyaga!) sokkal magasabb, mint a nyert (kevés) energiáé.

A hosszútávon is fenntartható élelmiszer termelés felé vezető úton a legelső és a legfontosabb lépés a « mindent a szennyvízcsatornába » rendszer felszámolása. Ez a tudományosan hibás rendszer és a « mindent a kukába » felfogás azonos alapelveken nyugszik. A szennyvizek szelektív begyűjtésének már nagyon itt van az ideje… Németország több vidékén ezt már készítik is elő: új lakóházak építését csak úgy engedélyezik, ha a fekete- és szürke-víz külön csövön hagyja el az épületet. Ezzel párhuzamosan, Franciaországban több alomátitató telep működik, ahol a fekáliát tartalmazó szennyvízzel, cellulózban gazdag növényi hulladékokat itatnak át, amit komposztálás után a mezőgazdaság értékesít. Belgiumban most (2013-ban) tervezik egy ilyen telep elhelyezését (Megjegyzés: 2017-ben még nem került megvalósításra). Ezek az országok már elindultak (?) a SAINECO (magyarul VÍZGAZDA) felé vezető úton [6].

A vízgazdálkodás régi és új alapelveinek a részletes elemzése e rövid közlemény kereteit meghaladja. Viszont a VÍZGAZDA látszólagos egyszerűsége mögött egy, még a szakemberek által is nehezen érthető, széleskörű bonyolult tudományos háttér áll. Ennek a megértéséhez, a vízkezelésen kívül számos szakterületet érintő ismeretekre van szükség. Ilyenek pl. fizikai kémiai, bio-elektronikai, elektrokémiai, termodinamikai, talaj- és élettani, klimatológiai, valamint mezőgazdasági ismeretek. Ezeknek az ismereteknek a hiányából adódik számos vízügyi szakembernek, a VÍZGAZDA rendszerről kialakított kedvezőtlen, és mindig elhamarkodott, véleménye.

A továbbiakban nagyon gyakorlati megoldásokat vázolunk, egyenlőre csak kistelepülések és tanyák részére. Az új rendszer kiépítésének és tanulmányozásának ez lenne az első állomása. Az alábbiakban a fenntartható szennyvízkezelés előtt a lakossági vízellátás cseremegoldásait vázoljuk.

A valóban fenntartható és igen olcsó lakossági vízellátás

A megengedettnél magasabb nitrát- vagy arzén tartalom miatt, számos magyar kistelepülésen a vezetékes víz minősége nem felel meg az előírásoknak. Gyakran ehhez adódik a magas vízkő- és vastartalom, valamint az elosztó hálózat « lerobbant » állapota is. Nem is szólva a vízbázisokban jelenlévő növény védőszer maradékokról. A « közegészség védelme » nevében az érdekelt lakosság önkormányzatait, és az államot is, hatalmas költségekbe kényszerítik. Egyesek számára ez egy nagyon jó üzlet. Ezen a tényen az sem változtat, hogy a berendezések előírt korszerűsítésére « uniós pénzeket » mozgósítanak, amelyeket, végső fokon a lakosság fog kifizetni.

Amennyiben a közegészség védelme a cél, pontosítani kell néhány tényt, amelyeknek a figyelembe vételével a vízelosztó hálózatok « korszerűsítésének » igen költséges tervezetei egészen más megvilágításba kerülnek.

Ezt a témakört egy másik fejezet részletesebben elemzi.

A víz minősége és a felhasználás igényei

Ha ezt a kettőt nem hozzuk összhangba vizünk bizony nagyon drága lesz, ugyanis vécéöblítésre és kertlocsolásra is ivóvizet fogunk használni, ami enyhén szólva nem ésszerű. Ezen, a hosszútávon nem fenntartható, alapelven nyugszik a központi vízelosztás, amit a törvény is előír [7].

Egy személynek naponta legfeljebb 5 liter, szigorúan vett, ivóvízre van szüksége: ivásra és ételeinek megfőzésére. A többi háztartási használatra gyengébb minőségű víz is megfelel. Ilyen lehet, pl. egy kútnak, egy forrásnak, vagy egy folyónak a vize is. Tehát fürdésre, mosogatásra, mosásra, takarításra, stb. literenként néhány mikro-gramm arzént, vagy néhány milligramm nitrátot tartalmazó nem ivóvíz is megfelel.

Amikor a rendelkezésre álló bázisból nyert vizet csak költséges kezelés után lehet ihatóvá tenni, a legolcsóbb és legésszerűbb megoldás un. « ártalmatlan » minőségű, és az ivóvíz szabványoknak nem megfelelő víz, vezetéken való elosztása. Ez a döntés az önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Amennyiben az önkormányzatot ivóvíz szolgáltatására kényszerítik [8] erre is van több cseremegoldás.

Egy kistelepülés fenntartható ivóvízellátása

Ebben a témakörben még ajánlatos elolvasni az ide vonatkozó fejezetet is.

Amikor a vezetékes vízben a megengedettnél több nitrát vagy arzén van, igen költséges berendezés megvásárlása helyett, az önkormányzat « ártalmatlan » minőségű, jogilag « mezőgazdasági használatra » szánt, víz elosztása mellett dönt. Az ilyen víz, tévedésből való megivása nem okoz egészségkárosodást, viszont olcsó marad! Ekkor az elosztott víz minősége már nem tartozik a körzeti tisztiorvos hatáskörébe.

Ivóvíz szolgáltatási kötelezettségét az önkormányzat két lépcsőben valósítja meg. Átmenetileg zacskós, vagy tartályos ivóvizet biztosít. Közben egy helyi vállalatot (pl. egy vízvezeték szerelőt) az önkormányzat által nagy tételben megvásárolt fordított ozmózis (FO) berendezések családoknál való elhelyezésére szerződteti. Egy ilyen berendezés jelenlegi (2017) kiskereskedelmi ára 15 és 50 ezer forint között mozog. Nagyobb mennyiségben való megrendelés esetén jelentős árengedmény érhető el. A – különben akváriumtöltésre árult – berendezés naponta 150 – 190 liter olyan ivóvizet szolgáltat, aminek a minősége csak a legfinomabb palackozott ásványvizekéhez hasonlítható, de literenként kevesebb, mint 2 forintos önköltségi áron (beleszámítva a vételárat és a szűrőbetétek rendszeres cseréjét és a készülék árának amortizálását). A házi szűrőberendezések elhelyezésének a költségein az önkormányzat és a lakosság osztozna, megfelelő szociális rendelkezések alapján. Erre uniós pályázatot is lehetne igénybe venni.

Tehát minden család, ivásra és főzésre használt vizét a vezetékes, vízből szűri. Amennyiben a család egy kb. 1000 literes beton-, vagy tégla esővíztárolót helyez el a háza mellé, az « éltető » minőségű ivóvizét még olcsóbban állíthatja elő, ugyanis esővíz szűrése esetén a szűrőelemek élettartama háromszor nagyobb. Ilyen ivóvizet kút-, forrás, vagy folyóvízből is szűrhet. Ekkor a háztartást egy szintén olcsó házi vízmű látja el a csapokon kifolyó vízzel [9].

Az olcsó vezetékes (bár nem ivó-) víz szolgáltatását az önkormányzat a szociális politikájába is beépítheti. A rendelkezésre álló víz-, és anyagi források figyelembe vételével, pl. személyenként és évente egy bizonyos mennyiségű (pl. 20 vagy 40 m3) vizet ingyen szolgáltat. Az ezen felüli fogyasztást, amennyiben ez szükséges, a fogyasztás mértékével, emelkedő díjszabással fizetteti meg.

Az itt vázolt megoldás, közegészség védelem szempontjából, egy igen lényeges előrelépést jelentene; nem is szólva a vízhez kötött költségek csökkenéséről. Tehát nincs szükség arzént- és nitrátot kivonó drága berendezések megvásárlására, sem arzénmentes vezetékes víz Romániából való behozatalára. Az ilyen döntések, az itt előadott lehetőségek ismeretében, a közpénzek hűtlen kezelésének a fogalmát kielégítik.

Fenntartható szennyvízgazdálkodás falvakban

Amint lemondunk a szennyvizek tisztításáról, azok értékesítése még pénzhasznot is termelhet [10], miközben a talajokat javítjuk, és a vízkészletek szennyezését is, megszüntetjük [11].

A fekete- és szürke-vizet természetesen külön kell kezelni. Ez, bizonyos esetekben, a házon belüli szennyvízelvezető csövek átszerelését is jelentheti, bár nem szükségszerűen.

Amikor a család fekete-vizet már nem termel

Egy olyan településen, ahol az önkormányzat a VÍZGAZDA rendszer kísérleti alkalmazása mellett dönt, legalább két mintaházat kellene létesíteni. Az egyikben egy alomszéket, a másikban, a vécé fekete-vizének a begyűjtésére, egy szippantható tárolót helyeznek el.

A legolcsóbb és leghatásosabb megoldás a vízöblítéses vécé helyettesítése egy alomszékkel [12]. A ház belsejében elhelyezett alomszék nem okoz nagyobb szagártalmat, mint a vízöblítéses vécé.

Ekkor a házban már fekáliás, fekete-víz nem keletkezik: a már meglévő kivezető csövön csak szürke-víz folyik ki. Tehát házon belül átalakítási költségek nincsenek.

Az alomszék « termelését » a kerti- és konyhai hulladékokkal a kertben komposztálják. Alomnak is csak a kerti hulladékokat (falevelek, nyírt- és szárított fű, gyomnövények, aprított nyesedék vagy karton dobozok, fűrészpor, faforgács, stb.) használják. Amint azt látni fogjuk, az alomszék termelését a családi ház fűtésére épített komposztkazánba is be lehet táplálni.

Amikor ragaszkodunk a vízöblítéses vécéhez

A vízöblítéses vécé fekete-vizét (az összes szennyvíztermelés kb. 20%-a) egy külön csövön kell a házból kivezetni, és egy szippantható tartályba begyűjteni. A szippantási költségek csökkentésére jobb egy gazdaságos öblítővel felszerelt vécét használni. Ebbe a tartályba csak tömény fekete-víz folyik, aminek a térfogata az összes szennyvíz térfogatának legfeljebb az ötöd része [13].

A háztartási szürke-víz értékesítése, ill. kezelése

Amikor egy szikkasztóba fekáliát és vizeletet nem tartalmazó szennyvíz kerül, a talajban és a földalatti vizekben semmilyen környezeti ártalom nem jön, és nem is jöhet létre [14]. Szürke-víz kezelésére ez tehát egy olcsó, és hatásos megoldás.

Nyáron viszont sokkal célszerűbb a háztartási szürke-vizet a kerti növények öntözésére hasznosítani. Egyik legolcsóbb megoldás a keletkezett szennyvizet egy fóliával bélelt kerti medencében tárolni [15], ahol a napfény és a levegő hatására a víz, nagyon hatásosan, magától letisztul. Onnan lehet a kertet öntözni.

Egy másik megoldás a szürke-vizet egy lefolyástalan kerti mélypontba vezetni, egy mosott kavicságy alá, ahová vizet kedvelő, dísznövényeket ültetünk. A víz egy része a talajba szivárog, de legnagyobb részét a növények párologtatják el.

A szippantott (tömény) fekete-víz kezelése

Egy gazdaságos öblítővel felszerelt vécé személyenként és naponta 10 – 15 liter tömény fekete-vizet termel. A legújabb technológiák alkalmazásával (mikro-öblítős vécé, víz nélküli vizelde) ez a mennyiség még csökkenthető. A szippantott fekete-vizet alomátitató telepre szállítják, ahol a vízzel növényi eredetű hulladékokat itatnak át és az átitatott alomból, a mezőgazdaság részére komposztot készítenek. Ilyen alomátitató telepek Franciaországban már működnek, ahol nagy beton medencékben történik az alom átitatása. Az ott használt alom aprított szalma, bár az lehet minden cellulózban gazdag növényi eredetű anyag: fatörek, mezőgazdasági, erdészeti hulladék, újra-papírgyártására alkalmatlan karton- és papír hulladék, aprított faládák, stb.

Franciaországban a TRECOFIM vállalat üzemelteti ezeket a telepeket, bár ott tömény fekete-víz helyett szippantott, szürke és fekete-víz keverékét használják. Tömény fekete-vízzel a rendszer, hatásosabban működne, ugyanis a komposztálás alatt felszabaduló hőenergia nagy része a felesleges víz elpárologtatására szolgál. Az átitató medencékben a hőmérséklet gyakran 60ºC fölé emelkedik. Az önkormányzat, amelyik Magyarországon elsőként ilyen megoldás mellett dönt, a francia TRECOFIM vállalat műszaki tanácsait is igénybe veheti.

Egy alomátitató telep jóval kevesebbe kerül, mint egy, azonos mennyiségű szennyvizet tisztító állomás. A különbség, többek között az, hogy itt nem, nehezen hasznosítható iszap, hanem a mezőgazdaságban értékesíthető komposzt keletkezik, aminek a használata nemcsak a terméshozamokat tartja szinten, hanem a talajokat is jelentősen feljavítja.

Az alomátitató telepre a fekete-vizet egy csatornarendszer is eljuttathatja. Bár ezen a téren még tapasztalat nincs, feltehető, hogy a tömény fekete-víz könnyebb szivattyúzása érdekében darálós vécék használata tanácsos lenne. Gyenge nyomáson a fekete-vizet kisebb keresztmetszetű csatornán lehetne célba juttatni.

Amikor a fekete-víz a házakat fűti

Ekkor a házban már fekáliás, fekete-víz nem keletkezik: a már meglévő kivezető csövön csak szürke-víz folyik ki. Tehát átalakítási költségek nincsenek.

Fekete-vízzel, vagy hígtrágyával átitatott fatörekből (darált nyesedékből) épített kupacban a hőmérséklet 24 – 48 óra elteltével meghaladja a 60ºC-ot, és marad 50ºC fölött, több hónapon keresztül. A kupacba elhelyezett hő-kicserélő és egy áramoltató szivattyú segítségével, egy ház padló-, vagy falfűtését lehet 28 – 35ºC-os meleg-vízzel táplálni.

Itt még csak egy kísérleti eljárásról beszélhetünk, bár az első kísérletek biztató eredményeket adtak. Magyarországon, Kakuk Attila építette Szőregen, 2011 februárjában az első « komposztkazánt ». 9 m³ fatöreket itatott át vízzel, amibe a család alomszékének az évi « termelését » is belekeverte. Az első két hónapban, a padlófűtés csöveiben 28 – 35 fokos víz keringett. Ezután a hőmérséklet, bár lassan, de csökkenni kezdett. A komposztkazán hőmérséklete, vízzel való locsolással (a záporokkal is), és villával való levegőztetéssel mindig megemelkedett. A ház alapfűtése tehát biztosítva volt, amit hideg időben egy búbos kemencével egészített ki. A komposztkazán, hőmérsékletének a csökkenése ellenére, még 2013 áprilisában (hűvös időben) is a ház padlójának a hőmérsékletét 25 fokon tartotta.

Jól hőszigetelt, kis energiaigényű (napőrző, magyarul « passzív ») ház alapfűtését, egy kb. 5 köbméteres komposztkazán, nagy valószínűséggel biztosíthatja.

Egy faluban keletkezett fekete-víz és megfelelő mennyiségű (házanként kb. 5 – 10 m³) darált fanyesedék, átitatott szalma-, vagy energiafű göngyölegek a falu összes házának a téli alapfűtését elláthatják. Egy kisebb komposztkazánba épített bojler a téli hónapokban is, fedezheti a háztartás (40 – 45 fokos) meleg-víz szükségleteit. Amikor a házakban használt komposztkazánok energiájukat leadták, marad az igen értékes komposzt, amit a kertekben, ill. a földeken lehet hasznosítani.

Az olvasás folytatására nyissa meg a következő fejezetet.

ELEJÉRE