DeutschVÍZÖNELLÁTÓEnglishVÍZÖNELLÁTÓEspañolVÍZÖNELLÁTÓFrançaisVÍZÖNELLÁTÓItalianoVÍZÖNELLÁTÓMagyarVÍZÖNELLÁTÓNederlandsVÍZÖNELLÁTÓ
Site d'information basé sur les travaux de Joseph Országh Site d'information basé sur les travaux de Joseph Országh Site d'information basé sur les travaux de Joseph Országh
Eautarcie EAUTARCIE Eautarcie- Joseph Országh
CímlapBevezetésVÍZGAZDA: a fenntartható vízgazdálkodásEsővízhasznosításSzennyvízkezelésSzáraz toalettekVízönellátó a városban és a nagy világbanA biotömeg és a víz együttes kezeléseGondolatok a vízügyi politikárólFüggelék VÍZÖNELLÁTÓ Fenntartható vízgazdálkodás a világban
Gondolatok a vízügyi politikáról
A lakossági vízellátás politikája

Esővízhasznosítás Belgiumban

Vízpolitika másként

Vízközmű törvény

VÍZGAZDA magyar falvakban

A megtisztulás útja

A VÍZGAZDA távlatai

Az itt közölt cikk a jelenlegi szennyvízkezelésnek egy nagyon humoros elemzése.

Honlapunk olvasói számára Fuggerth Endre már nem ismeretlen. A VÍZÖNELLÁTÓ nagyon tömör összefoglalóját, a bevezető oldalon olvashatjuk. Jelen cikkében, vitriolba mártott tollával a víztisztítással foglalkozó szakemberek szemellenzős hozzáállását jellemzi. Az árnyalatok megértéséhez, a maró humorral megírt cikk minden mondatát ajánlatos kétszer is elolvasni. Megéri a fáradságot !

Az alanti cikk dokumentációs oldalunkon jelent meg először 2014 Augusztus 9-én. A cikk letölthető.

Frissítve: 2017-05-23

A megtisztulás útja – avagy a szar dicsérete


Fuggerth Endre eszmefuttatása

Gyarlóságaink bizony számosak, így célzatos javításukra tett minden lépés melegen üdvözlendő. Vannak irányzatok melyek a belátás közelebb-jöttét a test ostorozásával kívánják elérni – jómagam a meggyőzés eszközéül a logikát választom, mellyel az agyra kívánok célzott hatást gyakorolni, s mely eszköz kétségbevonhatatlanul hatásosabbnak bizonyult már mind-ama alkalmakkor mikor a megcélzott nem ugrabugrált veszettül miként-ha páni félelemben, avagy ült meredten blazírt nyugalommal a bizonyosság fölényes mosolyával is jelezve: nemigen szenvedhet kárt, hisz a célpont oly parányi.

Vezérelvem ezúttal is a fokozatosság: egyszerre csak egy gyarlóságot küzdjünk le. De sajna, még e mérsékelt megközelítés ellen is váratlan s csahos támadások érnek; veszett artikulációjuk azonban oly zagyva és dühödt hogy az sem világlik ki belőle: vajon ellenkezésük nem abból az aggodalomból fakad-e hogy – a lépésenkénti iramot sikerrel tartván – ha nem is hamar de eljő a nap mikor kifogyunk minden gyarlóságunkból, s akkor mily félelmetes űr tátong majd tévelygő lábaik előtt?

Mai gyarlóság-kezelő leckénk témája egy félreértés eloszlatása.

Essen szó az emberi szarról akárcsak érintőlegesen is, még a legjobb körökben is tapintható egyfajta elzárkózás, távolságtartási óhaj, rendreutasító-szándékú tekintet, megbélyegzési-kiközösítési igyekezet. Alább rámutatok ezen reakciók helytelenségére, mely alapvető folyamatok meg-nemértéséről tanúskodik; s az összefogottság kedvéért itt eltekintek annak elemzésétől, hogy a civilizálódás eddigi menete hol s mikor bicsaklott meg annyira hogy ezen allűrök a szarral szemben ma még feljebb helyezik önmagukat.

Nézzük a dolgot kicsiben. Vegyünk egy szelet nyers húst. Bármilyen éhesek is vagyunk, nem valószínű hogy nekiesünk nyersen felfalni: előbb megsütjük – azaz átalakítjuk – azután élvezetet is nyerve belőle elégítjük ki elemi szükségleteink egyikét. Vegyünk most egy kupacka friss szart. Ha pánikrohamunkban nem semmisítjük meg azonnal, megfigyelhető hogy elöregedvén – azaz bizonyos átalakulások után – mily szépen gömbölyödik közelében az a dinnye, mely édes-hűsítő levére nyaranta oly nyálcsorgatóan vágyunk.

Nem feledve e mikrokozmoszból nyert tanulságot, most vizsgáljuk meg ugyan e párhuzamot nagyban. Az emberiség haszonállatok tartásával-nevelésével gigantikus méretekben termeli a húst. Vajon azért, hogy az előálló nyershús-áradatot üdvrivalgások közepette, törvényi szankcióktól kordában-tartottan, technologizált cső- és kád-rendszerekben magas energiaráfordítással megsemmisítse? Nem ez az általános gyakorlat. A nyer-húst tudatosan, védő óvatossággal átalakítják ehető fogyasztási termékekké, hasznot hajtva ezáltal abban az értelemben hogy nem kell majd az éhezéstől szenvedjünk. Mindez megfogalmazható így is: a nyers-hús érték, bár ez megfoghatóbban csak az átalakítás után realizálódik. Még szerencse hogy EKKORA előrelátásra képesek vagyunk.

Mivel sokakhoz kívánok szólni a továbbiakban is, bátorságot kell öntsek beléjük, jelezve: az alább következő dolgok megértéséhez sem lesz szükség ennél nagyobb előrelátásra.

A Természet rendje szerint minden élőlény a táplálkozásával arányosan ürít. Állatok esetében az ürítés produktumára a tömör szar kifejezés a legáltalánosabban elterjedt, így a követhető közérthetőség kedvéért is e szóhasználatnál maradok. A földi élet hajnalán túl de még igen régen, a szárazföldön a növények térhódításával az állatok is megjelentek, lassacskán benépesítve a teljes szárazulatot, s vígan ettek és szartak – anélkül hogy bárki is takarított volna utánuk. Oly hosszú ideig működött ez a « rendetlenség » hogy ma csak fej-kapkodva bámulunk, azt sem tudva hogyan mentsük ki magunkat kérész-életű létünk mindennapjainak káoszából, melynek szerves része hogy saját szarunkat statáriális elrendeléssel mindenáron megsemmisítsük, szervetlen alkotókra bontva vissza. Ha már nem lőhetjük ki az űrbe, még az anyag-megmaradás ósdi, röghöz-kötő elve is itt van a nyakunkba. Hacsak észre nem vesszük: a szar érték. Melyet nem azért hozott létre láncfolyamatok eredőjeként a Természet hogy valamely aberrált erő azt megsemmisítse. Nem, a szar is (miként a nyers-hús) az átalakulása után lesz igazán hasznos, valójában nélkülözhetetlen. Nélküle megszűnik lassanként a talaj termőereje, mely így nem képes eltartani a terményeit fogyasztó állatseregletet, s a folyamat mindkettő kipusztulásával végződne. Az állatvédők megnyugtatására előre kell jelezzem hogy a tornyos városokba tömörült emberiség lesz e pusztulás első, s talán egyetlen áldozata: jelen igyekezet szerint minden szarmorzsát megsemmisít, és annyi élelmiszert rakat a kizsarolt földekről a polcaira amennyit már csak vegyszerek bevetésével képes kiizzadni a kiüresedő vidék.

Elfogadva tehát hogy a szar érték, mely átalakulása után megnövekedett értékkel bír le kellene nyelni a keserű-pirulát hogy az eddigi szarkezelési hozzáállás többet ártott az egyszerű szarkeverésnél, s helyet kellene végre adni annak a szemléletnek mely a szar és eddigi megsemmisítői között újraírja a helyes rangsort, valamint annak a gyakorlatnak mely a szar értéknövelő átalakulását nemcsak kézben-tartja és kiaknázza, de TUDATOS átalakító lépésekkel még-eredményesebbé is képes tenni.

Szerencsénkre, létezik egy alapvető munka, mely mind a szemlélet mind a gyakorlat kapcsán fenti értelemben nemcsak útmutató de részleteiben is kimunkált mű, mely azonban elveszne a Tudás Egyre Sokasodó Tárházában, ha a fixa idea pusztán e TEST tovább-hizlalása (a szak-zsargonban: publikálj vagy pusztulj), semmint kihúzni e roskadozó tömeg alól még idejében azt ami értékes. Erre irányul az én garabonciás tevékenységem is « Ó Világmindenség, kinek a Titkárod vagyok », mondom együtt Swifttel, midőn elárulom hogy e mű alkotója a Magyar-honból ’56 okán emigrált Országh József, ki 30 évnyi nem-szponzorált kutatás eredményével « vergődte fel » magát a tudományos csodabogárig az akadémikuskodásra hajlamosabb alkatúak mind-népesebb mezőnyében.

Ezért, anélkül hogy elvenném kenyerét – szerencsés véletlen hogy ennyit azért meghagyott számára a Tudósvilág; nekem (igaz, kissé más közegben) már nem volt ekkora szerencsém – nem ismételhetem el itt mind ama gondolatokat melyek művében olvashatók: legszerencsésebb az a fordulat ha az érdeklődő maga veszi kézbe.

A mű csúcspontján, katarzisként megélheti az addigiakat maradéktalanul megértő, hogy az értéktelennek gondolt biomassza átgondolt kezelésével akár a klímaváltozást kézben-tartható folyamat is a rendelkezésünkre állhat – ha közben okosan merítünk a szarunk adta lehetőségből. [Félreértések elkerülésére: a magyarázatnak nem része sem ezoterika sem misztika – és mégis meglepően kevés kémiai evidenciát igényel.]

Ám aki megáll az alkalmazások részleteinek megismerésénél, az is világosan fogja látni: Ha a szart a jelenleg uralkodó, szennyvíz-tisztításnak álcázott módszerekkel nem semmisítjük meg ezek után, akkor:

  1. Megszűnik felszíni vizeink gyorsuló ütemben fokozódó eutrofizációja. Azaz nem terem mindenütt békanyál, eltűnik az algásodás, visszaszorul a hínárképződés, és még a halak sem pusztulnak el nagyban majd az oxigénhiánytól.
  2. Csökken élő- és talaj-vizeink nitrát-terhelése. Meg ugyan majd csak akkor szűnik e teher, ha a fülbemászó elnevezésű műtrágyák (az alkalmazások zömében ammónium-nitrát) rutinná vált kiszórásával felhagynak. [Annál is inkább, mert van helyette ezerszer hatékonyabb anyag, mely milliószor jobban harmonizál a Természet rendjével, és egyben olyan változásokat elindító ha nagyban alkalmaznánk, melyről álmodni sem mernénk. De nem is kell, mert ez nem álom, hanem mind-mind automatikus velejáró hozadéka a komposztált-szar átgondolt biomassza-forgalmának.]
  3. Megszűnnek a nagybani szennyvíziszap-elhelyezési problémák. Merthogy e javarészt hasznosítható anyagot tönkreteszi mind-ama veszélyes anyag mely az ipari üzemekből származik. Ahol még ma is az a kalkulus érvényesül, hogy olcsóbb a büntetést kifizetni mint beruházni és tojakodni a mocskuk tisztításával. S ezen felderítetlen mocskok követhetetlenül mind beletereltetnek abba a közcsatorna-rendszerbe, melyet az elrendezők megkérdőjelezhetetlen bölcsessége úgy ítélt jónak, hogy testvériesen fogadja magába a háztartási fekáliás szennyvizeket is – de hogyha úgy esik, hát birkózzék meg egy adódó felhőszakadással is. Így legalább ez a színtiszta esővíz is azon minutumban szaros-vegyszeres lesz … de nem folytatom a sort, legyen itt ennyi elég.
  4. Magától eliminálódik a veszélyes-anyag és a gyógyszer-maradékok teljességgel kezelhetetlen víztisztítási problematikája. Merthogy amivel a piedesztálra helyezett jelenlegi szennyvíztisztítás soha nem fog megbirkózni azt a mezei ad-hoc komposztálás simán megoldja. Mese? Nem, kémiai evidencia. Ugyanis bármely reakció lezajlása (legyen itt egy adott gyógyszer-maradék lebomlása) alapjában 3 tényezőtől függ[1-3].
    • Az aktív reaktánsok koncentrációjától. A szennyvíz híg-vizes oldatában ez értelemszerűen meglehetősen csekély (máskülönben ezektől kellene utólag a vizet valahogyan megtisztítani!), nem úgy a szilárd komposzt-kupacban (ahol szinte minden anyag reaktánsként szerepelhet).
    • A rendelkezésre álló időtől. A szennyvíz tartózkodási ideje a tisztítóműben jelentősen korlátozott (néhány óra), a folyamatosan érkező és fogadandó hatalmas volumene miatt. Nem így a komposztálás esetében, ahol az összehasonlításban töredéknyi térfogatú komposzt kupaca akár 1 év hosszat is háborítatlanul elpihenhet.
    • A lehetőségek tárházától. Picit világosabban: a szennyvíz híg-vizes oldatában meglehetősen kevés -féle aktív reaktáns vagyon, így a lehetséges reakciók száma is korlátozott, miért is felettébb gyakori az eset hogy ezekből egyik sem jön be. Magyarán: nincs is mód rá hogy megtörténjék a lebontás. A komposzt-kupac ezzel szemben nyüzsög a mikro-organizmusoktól – mind egy-egy reaktánsnak vehető, ráadásul magasabb szervezettségük miatt multi-funkcionális képességekkel felruházottak (többféle anyagot is tudnak táplálékukként kezelni: azaz, mindezeket átalakítják-lebontják) – így az lenne az igazi csoda ha valami megemésztetlen (azaz átalakulatlan) maradna.
    [Vannak persze kételkedők, akiknek az efféle okoskodás nem elég. Többre vágynak. Ezen vágy arra sarkallja őket hogy minden egyes áldott (vagy áldatlan?) gyógyszermolekulát – melyek száma egy másik bölcs elgondolás mentén csak nőttön-nő – meg kívánnak vizsgálni: vajon tényleg hatásos-e a komposztálás? Ezeket ők tudományos kutatásnak nevezik, mikor ekörül serte-pertélnek ügyességükhöz mérten. Nekem (ha elfér még itt egy magánvélemény) e tevékenység inkább ahhoz hasonlatos, mint amikor konkrét elsőfokú egyenletek garmadáit oldja sorban meg ma valaki rettentő tudálékossággal. S tenné ezt úton-úttalan, míg a világ világ mert képességei erre elegendőek, s mert kalibere odáig nem terjed hogy észlelné: a paraméteres megoldás megoldó-képlete már egy ideje létezik, s eldugottan csendesen piheg míg őkelme serényen és megfeszítve az egyedi eseteken munkálkodva tör magas babérokra.]
  5. Megszűnik a talajvíz-tartalékok pazarló felélése. Merthogy amit most kiveszünk – ha a használat után a csatornába csorgatjuk, ahonnan meg a tisztításnak nevezett hókuszpókusz után a folyókba eregetik, kihessegetve így az egészet az országból – számunkra bizony elvész örökre, akárha a lovat porcióznánk ki a seggünk alól. Míg ha az ésszerű vízhasználat után az Országh-féle megoldással élünk, a kivett vízmennyiség nagyjából ugyanoda csurog vissza ahonnan kivétetett – megjárva esetleg közben egy ingyenes, okszerű kertöntözést is.
  6. Ezáltal csökkenthetők bizonyos aszálykárok. A nagyobbak elkerülésére persze mást is be kellene vetni. Amihez megint-csak inkább az agyra lenne szükség (a fenti mű olvasgatása közben) semmint 24-órán át zebegő nagy teljesítményű szivattyúkra « belvizesnek » nevezett időkben, melyeket így már 2 hónap múlva követhetik az aszálykáros-sirámok.
  7. Megmaradna mindaz az energia (képletesen és valósan is) amivel e fenntarthatatlan szar-annihilációs megaprojekt szétzakatolva a természetes folyamatokat, üzemben tartja önmagát.

Ha mindezen kedvezőtlen – és jelen állapotok között sehogyan sem kezelhető – problémák eltűnnek, a talányos cím beváltja ígéretét: a valódi megtisztulás útjára léphetünk. Hogy ezeken túl mik a további pozitív hozadékai Országh József módszerének? Az aszfaltot róva, belőve, egy aktuális tüntetés béna résztvevőjeként úgyszólván semmi. Egyéb népcsoportokat pedig újfent a műve olvasgatására buzdítanék.

Dég, 2016. április 30.

Fuggerth Endre


ELEJÉRE

Bevezető - Bevezetés - Fenntartható vízgazdálkodás - Esővízhasznosítás - Szennyvízkezelés - Száraz toalettek - Vízönellátó a városban és a nagy világban - A biotömeg és a víz együttes kezelése - A fenntartható vízgazdálkodás bölcseleti és jogi szemlélete - Tartalomjegyzék